A Klinika, ahol készek voltak arra, hogy kipróbálják, valamint a betegek és a tudomány szolgálatába állítsák a homeopátiát

Dr. Sigrid Kruse 1965-ben született Sindelfingenben. Orvosi tanulmányait Tübingenben végezte. Szakdolgozatát a gyermekkori középfülgyulladás homeopátiás és hagyományos terápiájának összehasonlításáról írta. 

1993-95-ig szülész-nőgyógyászként dolgozott az augsburgi Jozefin kórházban. Homeopátiás képzését elsősorban Prof. Mathias Dorcsinál (1923-2001) végezte. Prof. Mathias Dorcsi és felesége, Dr. Mira Dorcsi-Ulrich kezdeményezésére vezették be 1995-ben a Dr. von Hauners Gyermekklinikán (Ludwig Maximilians Egyetem) a homeopátiát a gyógyító eljárások közé. Ezen a müncheni klinikán az orvosok kíváncsian és előítélet nélkül készen álltak arra, hogy a homeopátiát kipróbálják és a tudomány szolgálatába állítsák. Az elmúlt 10 évben a homeopátia a gyermekklinika integráns részévé vált, ami nagy szó, hiszen ez a klinika Németországban meghatározó szerepet tölt be a gyermekgyógyászok képzésében, sok főorvos kerül ki a falai közül.

Dr. Sigrid Kruse 1995-től vezeti a projektet. 2002-ben a homeopátia eredményes integrációjának elismeréseként kitüntetést kapott a Karl és Veronica Carstens Alapítványtól. Hogyan illeszkedik be a homeopátia ma a klinika gyakorlatába? Erről kérdeztük Dr. Sigrid Krusét egy gyermekgyógyászati kongresszuson Badenweilerben 2010 tavaszán.

Kérem, mesélje el, hogyan sikerült meghonosítani a homeopátiát a gyermekklinikán? Milyen feltételekre volt szükség a homeopátia bevezetéséhez?

Még 1994-ben Prof. Mathias Dorcsi vetette fel a kérdést: hogyan lehetne bevezetni a homeopátiát a gyermekklinikán? Dorcsi professzor alapította meg a bécsi homeopátiás iskolát, majd Bécsből Münchenbe költözött. A kezdeteknél 1995-ben Prof. HellBrügge, a müncheni egyetem gyermekcentrumának akkori vezetője, támogatta a tervet. Három fontos kikötése volt. Az első, hogy legyen egy olyan orvos, aki közvetlen kapcsolatban áll a gyermekklinikával. Egy új asszisztensi állás létrehozásához sikerült a főorvosi kar hozzájárulását megszerezni. A második feltétel az erre alkalmas kolléga kijelölése volt, akit szupervíziós csapat támogat. Én korábban rendszeresen látogattam a gyermekorvosi homeopátiás kurzusokat, ugyanakkor ismertem a klinikát, a kollégákat és a gyermekgyógyászati tudásom is megvolt, kész voltam arra, hogy ezt a feladatot elvállaljam. 

A szupervíziós csapatot a háttérben Prof. Mathias Dorcsi és Dr. Mira Dorcsi-Ulrich alkotta. A harmadik feltétel az volt, hogy legyen szponzora a projektnek. A Karl és Veronica CarstensAlapítvány Essenben rögtön felvállalta, hogy az asszisztensi állást finanszírozza. Így kezdődött a projekt megvalósítása 1995. április 1-én. A fülembe csengenek mesteremnek, Mathias Dorcsi Professzornak szavai: „ne tukmáld magadat senkire, várj míg téged hívnak, és hamarosan hívni is fognak”.

Milyenek voltak az első tapasztalatok?

Élénken emlékszem az első esetre. Dr. Egger professzor, a neurológiai osztály akkori vezetője fordult hozzám egy nehéz esettel kapcsolatban, tudna-e a homeopátia valamit ajánlani.

Egy hétéves, pszichomotoros fejlődésében súlyosan retardált, epilepsziás kisfiúnál minden éjszaka görcsös sírási rohamok jelentkeztek. Az osztályon fekvő többi gyermek az állandó ordítás miatt nem tudott aludni. A gyermek anyukája úgy vélte, hogy gyermekének fájdalmai vannak, mert a sírógörcsök hirtelen, az alvás alatt jelentkeztek. Ezt a nyugtalan állapotot csak folyamatos hordozással és erőteljes ringatással lehetett csillapítani. Az alapos kivizsgálás során semmilyen szervi okot nem találtak. Az akadémiai orvoslás ebben az esetben nyugtatókkal kezelné a gyermeket. A terápiát Nux vomica majd Helleborus nevű homeopátiás szerrel kezdtük, de egyik sem segített. Ezt követően konzultáltam Dorcsi professzorral, aki azt mondta, hogy az eset nagyon egyszerű. A homeopátiásan értékelhető tünetek alapján - sírógörcsök, amelyek során opisthotonusba merevedik a gyermek, a hirtelen jelentkező fájdalmak, a javulás körbecipelésre és ringatásra - sikerült a megfelelő gyógyszert kiválasztani, amely a Chamomilla C30 volt. Ezután, tehát a harmadikként választott homeopátiás szer bevételét követően aludt át egy éjszakát a gyermek életében először. A gyógyulás bizalmat és elismerést váltott ki az orvosokból és a nővérekből. 

Egy másik emlékezetes történet egy ötnapos, 1000g-os koraszülött esete, aki fejlődési rendellenességének korrekciója miatt elvégzett műtét után 5 órán keresztül anuriás volt. Kezelő orvosa katéterezést fontolgatott, de előtte adott egy esélyt a homeopátiának. Szkeptikusan kérdezte, mennyi idő alatt képes a homeopátiás szer megindítani a vizelet kiválasztást. Ránéztem, és röviden csak ennyit mondtam: 15 perc. Az Aconitum C30 hatására éppen ennyit kellett várni. Ezek a tapasztalatok voltak az első lépések az úton, ettől kezdve egyre többször hívtak az osztályokra. Több sikeres eset után az orvosok felhagytak szkepticizmusukkal és kezdett kialakulni a bizalom.

Mely területeken, mely osztályokon használják leginkább a homeopátiát?

A homeopátia, mint kiegészítő terápia állandó résztvevője a kezeléseknek a gyermekklinikán. Mégis a legtöbb konzíliumot a neonatológiáról, csecsemőosztályról, onkológiáról, gyermeksebészetről és a három intenzív osztályról kérik. 

A neonatológiában nagyon jó eredményeket értünk el hármas fokozatú agyvérzésben szenvedő koraszülötteknél, sikerült a betegség lefolyását jelentősen javítani. Ezen a súlyos állapoton a hagyományos orvoslás nem képes változtatni. Ölbe tett kézzel várjuk, milyen lesz az idegrendszer végállapota, csak a betegek 3-10%-a gyógyul maradványtünetek nélkül. A homeopátiás kezeléssel (Arnica, Latrodectus, Helleborus) 17 ilyen gyermek közül 7 (41%) maradványtünetek nélkül gyógyult. Az eredményről beszámoltam egy poszterrel a német gyermekgyógyászok éves kongresszusán. 

Homeopátiás konzíliumot kérnek a csecsemőknél nyugtalansággal járó állapotok kezelésére, hasgörcs, haspuffadás esetén. Kábítószerfüggő anya drogelvonási tünetek miatt nyugtalan csecsemőjénél is hatékonyan tudunk segíteni. 

Az onkológiában kiegészítő homeopátiás kezeléssel lehet a kemoterápia és a sugárterápia mellékhatásait enyhíteni. A gyermeksebészeti osztályokon a sebgyógyulás zavarainál, egy baleset vagy műtét után fellépő szövődménynél (anuria, székrekedés, nyugtalanság) van szükség homeopátiás konzíliumra. 

Az akut betegségek kezelése nagy részben a sürgősségi ambulancián történik, itt megfelelő készlettel is rendelkezünk a leggyakrabban használt homeopátiás szerekből. Jók a tapasztalatok a vírusos, lázzal járó infekciók, mint rhinitis, bronchitis, pharyngitis, tracheitis, vagy gasztroenteritis, fogzásos panaszok, hasi görcsök, bárányhimlő, és rovarcsípés homeopátiás kezelésével.Krónikus betegségek esetén mindig részletes, 1-2 óráig tartó homeopátiás anamnézis felvétele szükséges. Ennek során minden gyereknél hagyományos orvosi kivizsgálás is történik és készítünk egy rövid videofelvételt is. Az esti szupervízión keressük meg azt a homeopátiás szert, amivel elkezdjük a kezelést. A páciensekre sok időt szánunk, minél több részletet szeretnénk megismerni. Ezt a részletes anamnézis felvételt nagyra értékelik szülők és orvosok egyaránt. 

A krónikus betegségek közül jelentős javulást értünk el kiegészítő homeopátiás kezeléssel allergiás problémáknál (ekcéma, szénanátha, asztma), visszatérő fertőzéseknél (otitis media, húgyúti fertőzések, bronchitis), migrénnél, TIC-nél, epilepsziánál, fejlődési zavarokban, nyugtalansági állapotokban.

Folynak-e a klinikán homeopátiával kapcsolatos kutatások?

A sok sikeres tapasztalat birtokában elkezdtük eredményeinket tanulmányok keretében is összegezni a következő betegségeknél: enuresis, visszatérő húgyúti fertőzés, migrén, PraderLaphart-Willi-szindróma, kora- és újszülöttek hármas fokozatú agyvérzése, drogelvonásiszindróma, szájnyálkahártya-gyulladás methotrexat kezelést követően.

Ezen tanulmányok eredményei nagyon sokat ígérőek. Döntő, hogy a további vizsgálatok tervezésénél a homeopátia szabályait is és a természettudományok elvárásait is számításba vegyük. 

Milyen céljai vannak még? Mit gondol a homeopátiás gyógymód jövőjéről?

A homeopátiával kapcsolatban a gyermekklinikán szerzett pozitív tapasztalatok azt mutatják nekünk, hogy ez a gyógymód megbízható, hatása megjósolható, megfigyelhető. Az akadémikus orvoslásban dolgozó kollégáknak ezt a megbízhatóságot és nyomon követhetőséget kell bemutatni. Emellett a homeopátiának taníthatónak és tanulhatónak kell lennie az érdeklők és nem homeopata orvosok számára is. A jövőben szeretnénk a homeopátiát még szélesebb körben alkalmazni a gyermekklinikán, és elérni azt, hogy más gyermekklinikákon is ott legyen, mint a gyermekgyógyászat állandó kiegészítő terápiája. 

Szeretnénk tovább fejleszteni homeopátiás kutatócsoportunkat, hogy további tanulmányokat végezhessünk. Több embert szeretnénk bevonni a munkába, ehhez szükségünk van anyagi támogatásra. Megalapítottuk a „Globulus” Egyesületet - Orvosi Homeopátiás Egyesület a Müncheni gyermekklinikán. (www.globulus.net, email: info@globulus.net) Nagy eredménynek tartom, hogy a Karl és Veronica Carstens Alapítvány hatévi támogatása után az AOK BAYERN egészségbiztosító átvette állásom finanszírozását. 2003-tól a biztosító egy második asszisztensi állást is finanszíroz egy kutató orvos számára, aki részt vesz abban a vizsgálatban, amely a homeopátia eredményeit értékeli a gyermekkori hiperaktivitás - szindróma (ADHD) kezelésében. Ez egyértelműen mutatja, hogy a betegkasszának fontos, hogy kis páciensei kiegészítő homeopátiás ellátását továbbra is lehetővé tegye. Jelenleg Dr. Mira Dorcsi Ulrich mellett még 2 szakorvosjelölt is dolgozik homeopátiás csoportunkban. 

Egyikük a neonatológiai osztályon a gyógyszerelvonási tünetek homeopátiás kezelésével kapcsolatos vizsgálatokat végzi. A másik kolléga a sebészeti osztályon dolgozik. Ezzel az osztállyal különösen jó az együttműködés. A sebészek praktikus, gyakorlatias emberek, nem keresnek elvi kifogásokat, ha egy módszert hatékonynak találnak a gyakorlatban. Nem az a kérdés, hogy a homeopátia jobb-e a hagyományos gyógymódnál vagy sem. A lényeg: mi a legjobb a páciens számára. A homeopátia része az orvoslásnak, minden egyes páciensnél el kell dönteni, hogy melyik terápia vagy a kettő kombinációja a célravezetőbb és rizikó mentesebb az adott esetben.

Fordította: Dr. Sal Péter, Tatai Áron
Lektorálta: Dr.Tóth Marian, Dr.Kürti Katalin