Takács Györgyitől búcsúzunk

Tisztelt Kollegáim, Barátaim, Gyászoló Családtagok, Ismerősök!

Van egy nagyon szép katolikus temetési ének, ami úgy kezdődik:

                     „ LÁTJÁTOK TESTVÉREK, ENNYI AZ ÉLET…”

én pedig itt, és most azt hiszem, hogy az élet ennél sokkal több!

Én Györgyit több, mint ötven évvel ezelőtt ismertem meg egy Salgótarjánban megrendezett megyei állatorvosi értekezleten. Glózik András fő-állatorvos úr mutatta be az egybegyűlt kollegáknak őt és férjét, mint frissen végzett állatorvosokat. Két fiatal, apró termetű, de lelkes kollegát. Később kettőjük útjai elváltak, és Györgyivel legközelebb már az Országos Állategészségügyi Intézetben, egy takarmányozási kísérletem laboratóriumi adatainak feldolgozása során találkoztam. Ezután az Egyetem Élelmiszerhigiéniai, majd Állathigiéniai Tanszékének munkatársaként találkozhattunk vele ismét.

1989-90–ben, amikor először tartottak posztgraduális akupunktúrás képzést az Állatorvostudományi Egyetemen, azon mindketten részt vettünk. Györgyi ekkor beszélt nekem először a homeopátiáról, mint egy nagyon érdekes és különleges alternatív gyógykezelési módszerről.  

1993. tavaszán indult Kecskeméten az első, főként humán homeopata orvos képzés, amire négy másik állatorvos kollegával együtt mi is jelentkeztünk. Györgyi ott, a hattagú csapat élére állt és megszervezte az akkor még fiatal Magyar Homeopata Orvosi Egyesület, - amelynek ő is alapító tagja volt, - Állatorvosi Szekcióját. Az egyre gyarapodó létszámú szekció tagjait beléptette az IAVH-ba, a Homeopata Állatorvosok Nemzetközi Szervezetébe is, melyben képviselt minket és éveken keresztül részt vett a nemzetközi szervezet munkájában is.

Görögországban elvégezte George Vithoulkas, az egyik legnevesebb európai homeopata tanfolyamát, mellyel jogot szerzett a téma oktatására is. Ugyancsak elvégezte a Magyar Homeopata Orvosi Egyesület által szervezett valamennyi (A,B,C,D) humán tanfolyamot és részt vett számos nemzetközi továbbképző rendezvényen is. Élete végéig tanult, képezte magát! Többféle alternatív módszer elsajátításán is dolgozott.  Elmondhatjuk róla, hogy az ország legképzettebb homeopata állatorvosa volt.

1996-ban, rendkívül szívós, diplomatikus munkával elérte azt, hogy az Állatorvostudományi Egyetemen megindulhasson a posztgraduális homeopata állatorvos képzés. Ezután hívott meg néhányunkat egy-egy előadás megtartására.

Jelentős szerepet vállalt 2000-ben, a Magyar Tudományos Akadémián megrendezett 55. Homeopata Világkongresszus szervezésében is.

2005-től kezdődően egészségi állapota miatt kevésbé aktívan, de mindvégig részt vett mind az „anyaegyesület”, mind pedig a Magyar Állatorvosi Kamara Alternatív Állatgyógyászati Tagozatának munkájában.

Ez a Tagozat mai vezetőinek irányításával megszervezte és már tartja is az első magyar alternatív szak-állatorvos képzést, az Állatorvostudományi Egyetemen. A Kecskeméten 1993-ban, az általa elvetett mag tehát kihajtott és már a gyümölcse is beérett.

Györgyi halálig dolgozott saját állatorvosi rendelőjében. Ő volt Budapest legelső és talán legkeresettebb homeopata állatorvosa.

Bóna László, közös barátunk, kollegánk írta róla:

Volt valami megfoghatatlan titka Györgyinek. Aki járt nála beteg kutyájával, macskájával, szeretett kedvencével, azt láthatta, ahogy Györgyi figyelte őket, ahogy érintette őket, ahogy beszélt hozzájuk, velük – abban volt valami titokzatos kapcsolódás. Kapcsolódás az állat testén túl a lelkiségéhez, valamilyen kutya-szellemhez, macska-szellemhez, melyről Györgyi sosem beszélt, csak őrajta láthatta, aki látni akarta, hogy nem csak az állat testéhez kapcsolódik. Tudja, hogy van valami a testben, ami messze túl van rajta.

Ezen a területen Ő a magyar Alfa. Olyan Alfa, akinek halálával nincs Omega! Mert Ő a munkájának eredményeiben tovább él, az alternatív gyógyászatok iránt érdeklődő állatorvosok körében. Ha életében nem tettük volna, akkor most köszönjük ezt meg Neki!

Búcsúzzunk el Tőle hálával, szeretettel!

Nyugodjék békében!

Budapest,2025. 03. 05.

   Dr. Mátray Árpád