Homeopátiás segítség nátha esetén
Az alábbi felsorolás a gyakrabban használt szereket tartalmazza – a teljesség igénye nélkül – egy-egy fejezetcím alatt abc sorrendben.
Orrdugulás a jellemző
Dulcamara: megfázás hirtelen áthűléstől. Hidegben orrdugulás, melegben orrcsöpögés. A náthát gyakran kíséri ajak herpesz, szemgyulladás, fülgyulladás, köhögés, esetenként hasmenés.
Lachesis: orrdugulás, tüsszögési rohamokkal, a melléküregekben érzett fájdalommal. Meleg ront, váladékozás megindulása javít az állapoton.
Luffa: erős orrdugulás, fejfájással, majd híg vagy tapadós orrváladékozással.
Sambucus: az orr dugul, légvételnél szörtyögő hang hallható. Váladék nem vagy csak kevés ürül. Leggyakrabban csecsemőknél alkalmazzuk, amikor az említett tünetek a szopást megnehezítik.
Sticta: nátha hirtelen hőmérsékletváltozástól. Nyomás vagy teltség érzet az orrgyökben. Nincs vagy minimális a váladékozás, a páciens mégis állandóan, erőlködve fújja az orrát. A gégében, illetve a légcsőben érzett csiklandozás miatt görcsös köhögés jelentkezhet.
Vizes orrfolyás a jellemző
Allium cepa: maró, vize orrváladék, mintha egy vízcsap csöpögne, tüsszögés, könnyezés. A könny nem maró. A szagok nagyon irritálják a pácienst. Szabad levegő, hűvös borogatás javít az állapotán.
Ammonium muriaticum: a tünetek hasonlóak az Allium cepánál leírtakhoz, de itt az égető, maró orrváladékozáshoz szagvesztés társul.
Arsenicum album: híg, égető, maró, bőséges orrváladékozás, erős tüsszögéssel, esetenként orrdugulással. A páciens nagyon fázós, gyengébb, elesettebb, mint ezt az állapota indokolná. Szorong, fél, nyugtalan, súlyos betegnek tartja magát. Melegben enyhülnek a tünetei.
Nux vomica: vizes, nem maró orrfolyás. Váladékozás és orrdugulás váltakozhatnak. A szélsőségesen fázós páciens ingerlékeny, veszekedős, türelmetlen, azonnali segítséget követel, gyors javulást vár. Meleg javít az állapotán.
Gennyes orrfolyás a jellemző
Cinnabaris: orrgyöki nyomás érzet, sárga, sárgászöld csomókat tartalmazó, gennyes, bűzös, orrváladék. A tüneteket kísérő homloktáji fejfájás hátterében gyakran homloküreg gyulladás áll.
Hepar sulphuris: bőséges, gennyes, sárga, sárgászöld, bűzös, maró váladékozás. Az ingerlékeny páciens nagyon fázik, mégis izzad. Az izzadás azonban nem hoz megkönnyebbülést. Az orrban, a melléküregekben szúró, szálka-érzetszerű fájdalomról panaszkodik az ingerlékeny páciens. Melegen bebugyolálva javul az állapota.
Kalium bichromicum: nyúlós, tapadós, igen nehezen ürülő, tojásfehérjére emlékeztető orrváladék. Az orrban és a melléküregek táján éles fájdalom. A páciens rá tud mutatni a fájdalmas pontra. Az orrjáratokban könnyen vérző pörkök jelennek meg. Hidegtől a tünetek erőteljes romlása, melegtől az állapot javulása figyelhető meg.
Mercurius solubilis: egyre sűrűbbé váló, sárgászöld, zöld, igen agresszív, maró, bűzös orrváladék. Az orrjáratban és az orrszárnyakon kifekélyesedő sebek alakulnak ki. Kellemetlen szájíz és bűzös szájszag, fokozott nyálképződés jellemző. Az állapot többnyire éjjel romlik, izzadás és orrvérzés kíséretében.
Pulsatilla: sűrű, sárga, kenőcsös állagú, nem maró, viszonylag könnyen ürülő orrváladék. Éjjel (fekve) orrdugulás, nappal orrfolyás jelentkezik, romlik a szaglás. Meleg a tüneteket rontja, szabad levegő, törődés, figyelmesség javít a könnyen sírva fakadó, vigasztalást váró páciens állapotán.
Ajánlott potencia: C30 vagy alacsonyabb
Adagolás: napi 1-3-szor 5 golyó (gyermekeknek annyi golyó, ahány éves, maximum 5 golyó az egyszeri adag).
Javulás esetén az adás sűrűsége csökkentendő, majd jelentős javulást tapasztalva a szer elhagyható.
Figyelem: ha 1-3 nap után sincs kedvező változás, más szert választása javasolt. Ha megváltoznak a tünetek (pl. orrdugulást követően gennyes váladékozás indul meg), akkor ennek a megváltozott állapotnak megfelelő, következő szert próbáljuk megtalálni.