Amit a „hígításokról” tudni érdemes

Alapvető különbség a szokványos és a homeopátiás hígítások között, hogy a homeopátiás hígítások szakaszosan és a hígítási lépések közti dinamizálással készülnek, ami együttesen a potenciálásnak nevezett, egyedülálló gyógyszerkészítési eljárás. Ennek eredményeként a gyógyszer hatása is más, mint a dinamizálatlan hígításoké.

Tévhitek terjedtek el az orvosi-gyógyszerészi szakma, a homeopátia szkeptikusai, a sajtómunkatársak és a lakosság azon köreiben, akik járatlanok a homeopátiában – mind a hígítás kivitelezésével, a kiindulási anyagokkal, szubsztanciákkal, mind a hígítás mértékével kapcsolatban. A tévhitek és a vonatkozó legújabb tudományos ismeretek hiánya miatt gondolják sokan úgy, hogy a homeopátia szembemegy az ismert természettudományos törvényekkel. Remélhetőleg jelen cikk is segít tisztázni a félreértéseket.

Először két alapfogalmat szükséges megérteni: a dinamizálást és a potenciálást.

Dinamizálás során gyógyszergyári-laboratóriumi körülmények között gyógyszerkönyvben rögzített eljárás szerint mozgási (kinetikai) energiát közölnek a hatóanyag és az oldószer elegyével. Az energiaközlés történhet kézi vagy gépi erővel. A dinamizálás típusai: intenzív dörzsölés, keverés, rázás, áramoltatás. Időtartama óráktól napokig terjedhet. 

A potenciálás eredményeként kapjuk a különleges tulajdonságokkal bíró potenciált – azaz nem csak hígított! – gyógyszert. Potenciálás hatására ugyanis további energiatípusok (hő-, elektromágneses, stb.) jelennek meg a váltakozóan zárt/nyitott rendszerben. A legkorszerűbb eszközökkel vált mérhetővé, hogy a potenciálás során nem az elvárt módon csökken az eredeti hatóanyag mennyisége, ráadásul új kémiai elemek is kerülnek a rendszerbe. A potenciált gyógyszeroldat egy olyan kolloid, melyben az eredeti elegy új fizikai tulajdonságokat is mutat.   

Szokványos és homeopátiás hígítások kivitelezése

Szokványos hígítások, oldatok: 

• folyamatosan (lineárisan) és/vagy 
• dinamizálás nélkül kivitelezett hígítások, oldások 
• előállításukhoz szükséges anyagok változóak   

Hatóságilag engedélyezett homeopátiás (potenciált) hígítások: 

• hivatalos homeopátiás gyógyszerkönyvi előírások alapján
• szakaszosan kivitelezett hígítási sorozatok az alacsonytól a nagyon magas (ultramolekuláris) hígításokig
• kiegészítve a hígítási lépések közötti dinamizálással 
• előállításukhoz hatóságilag engedélyezett kiindulási anyag (növényi, állati, ásványi, egyéb) és oldószer (tejcukor, szacharóz, víz, alkohol) szükséges.

Fontos tudni!

1. Elvileg bármit el lehet készíteni homeopátiásan, de gyógyszernek csak az minősül, amit a gyógyszerügyi hatóság engedélyez, azaz törzskönyvez. A köztudatba bedobott bizarr szubsztanciákból (pl. holdfény, vákum, hajóroncs) készült szerek Magyarországon NEM törzskönyvezettek, így forgalombahozatali engedélyt sem kaptak. Az orvos felelőssége, hogy milyen homeopátiás szert ajánl páciensének.
2. A javallattal rendelkező homeopátiás gyógyszerek törzskönyvezését a gyártó által összeállított és beadott klinikai hatástanulmányok átvizsgálása után végzi el a hatóság, ha azokat megfelelőnek találta. 
3. Téves az a sajtóban keringő állítás, hogy „a homeopaták szerint minél hígabb egy szer, annál jobban hat”. Ilyent a homeopaták nem állítanak. Ami viszont igaz: minél magasabb egy szer potenciája, annál inkább képes mélyreható változásokat, gyógyulást eredményezni, ha a megfelelő módon választják ki a gyógyszert és a megfelelő módon adagolják.

Hígítások mértéke

Alacsony hígítások: kb. 10-5 mértékű hígításig. 

• Széles körben elterjedt szokványos hígítások pl. a gyógynövény készítmények. 
• Homeopátiás formában (D5-ig) leggyakrabban szintén fitoterápiás célból adjuk, pl. amikor nem szeretnénk alkoholos tinktúrát felírni, vagy a lehetséges mellékhatásokat szeretnénk kiküszöbölni, de akkor is, ha az adott gyógynövény nem beszerezhető különböző okok miatt. 

Közepes és magas hígítások: kb. 10-6 – 10-22 mértékű hígítások. 

• Ezek biológiailag aktív1 hígítások lehetnek szokványos kivitelezés mellett is, a hagyományos biomedicinális orvoslásban is használatosak.
• Homeopátiás potenciákat (D6-D22-ig) használ pl. a Schüssler-terápia az ásványianyag forgalom szabályozására. Gyakrabban akut, de krónikus betegségekben is alkalmazzuk a közepes potenciákat, pl. a szervek regenerálására, erősítésére.

Nagyon magas (ún. ultramolekuláris) hígítások: 10-23 mértékű és afeletti hígítások. 

• Szokványos nagyon magas hígításoknál az Avogadro-állandót kell számításba venni, és így elméletileg a kiindulási anyag egyetlen molekulája sincs már jelen. Ezért a biomedicinális orvoslás nem használja ezt a hígítási fokot.
• Homeopátiás potenciáknál (D23 és C12 felett) azonban más a helyzet. Különböző kutatócsoportok által megismételt fizikai alapkutatások arra engednek következtetni, hogy az eddig ismertek mellett egyéb jelenségek (kavitáció, flotáció, nanorészecskék és -buborékok képződése, szilícium oldatba kerülése, epitaxia, klatrátképződés, stb.) is fellépnek a potenciált szerekben. Olyan fizikai-kémiai hatások érik tehát potenciálás során az elegyet, hogy a végbemenő – elsősorban fizikai – állapotváltozások miatt a homeopátiás hígításoknál az Avogadro-állandó korlátozottan érvényesül. A nagyon magas hígítások hatását biológiai modellvizsgálatokban is kutatják. A homeopátiás gyakorlatban a D30/C30 és afeletti potenciákat már kifejezetten személyreszabottan adja szakember többnyire krónikus, de néha akut betegségekben is.

• 1. Eskinazi D (1999). Homeopathy re-revisited – is homeopathy compatible with biomedical observations? Archives of Internal Medicine, 159:1981–1986 https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/10510983