A homeopátiás Coca hatása az akut magaslati betegségre a Mt. Everest alaptáborban

forrás:pexels.com

Bevezetés:

Százötven évvel ezelőtt kezdődött a hegymászás aranykora (Alpok, Andok, Himalája). A hegymászók kellemetlen tüneteket írtak le a magas csúcsokon, de hivatalos magyarázat egy ideig nem volt ennek okára. 1997-ben Paul Bert igazolta, hogy a légköri nyomáscsökkenéssel arányosan kialakuló oxigénhiány az akut magaslati megbetegedések elsődleges oka. 

E felfedezés óta a hypoxia által kiváltott betegségállapotok klinikai aspektusainak kutatása gyorsan növekedett. A legtöbb ide vonatkozó kutatás a köztes magasságban történt és a magasság okozta fiziológiás változásokra és a megjelenő tünetek gyógyszeres kezelésére összpontosított. 

Kevés egyéb, alternatív megközelítést vizsgáltak eddig. Egy tanulmányban kimutatták, hogy a Gingko jelentősen hatékonyabb volt, mint a placebo az akut magaslati betegség és a hideggel összefüggésben jelentkező vaszkuláris  problémák esetében hegymászóknál egy Himalája expedíció során (Roncin, Schwartz, És Arbigny, 1996).

E a tanulmány célja, hogy megvizsgálja a homeopátiás Coca hatását a magaslati betegség tüneteire olyan túrázók között, akik nem alkalmaznak hagyományos megelőző kezeléseket.

A tengerszint feletti magasságnál négy olyan tartományt különböztetünk meg, amelynél orvosi problémák jelentkezhetnek:

• köztes magasság 5000–8000 láb, 
• nagy magasság 8–14 000 láb, 
• nagyon nagy magasság 14 000–18 000 láb
• szélsőséges magasság 18 000–29 028 láb. 

A Mt. Everest alaptábor 17 600 láb magasságban van, és az alaptábor eléréséhez szükséges 12 napos túra 8000 láb magasan kezdődik. 

A magaslati betegség tünetei, hatások:

A nagy magasságokba való emelkedés legjelentősebb hatása a fiziológiás folyamatokra, hogy amint az oxigén nyomása csökken, a keringő vérben az oxigéntelítettség (szaturáció) százalékos csökkenése figyelhető meg.

A hipoxia az oxigén parciális nyomásának csökkenése a vérben vagy a szövetekben. A hypoxia tünetei: álmosság, lassúság, mentális fáradtság, fejfájás, hányinger, alvási nehézségek és néha eufória.

A megelőzés lehetőségei:

Az akklimatizáció az egyetlen megelőző módszer a hypoxia tüneteinek elkerülésére, amely elérhető azzal, ha a túrázó napokig, hetekig vagy évekig nagy magasságban marad, és ennek következtében szervezete alkalmazkodik a légköri oxigén parciális (részleges) nyomáscsökkenéséhez. A túrázóknak ajánlott naponta legfeljebb 1000 láb magasságig emelkedni, és minden megszerzett 1000 láb után ajánlott egy nap pihenés az új magasságban.

Súlyos, életet veszélyeztető tünetek is kialakulhatnak, melyek a nagy magasságú tüdőödéma (HAPE) kórképéhez vezetnek*:

• köhögés,
• verítékezés,
• szapora pulzus;
• egyre erősödő nyugalmi légszomj,
• majd kifejezett fulladás, ami fekvő helyzetben fokozódik, és ezért ülő helyzetet keres a beteg;
• egyre fokozódó cianózis;
• kapkodó, felületes légzés, hallható szörcsölés, majd véres-habos köpet;

Kezelése:

Leereszkedés az alacsonyabb tengerszint feletti magasságra, nifedipin (Procardia: kalciumcsatorna-blokkoló, amely ellazítja a koszorúerek simaizomzatát, fokozza a szívizom oxigénellátását, tágítja a perifériás artériákat), Diamox (acetazolamid: karboanhidráz-gátló, amely csökkenti az ödémát), oxigén adása és ágynyugalom gyors klinikai javulást eredményezhet.

A másik súlyos állapot a nagy magasságú agyi ödéma (HACE), mely egy neurológiai szindróma*:

• fájdalomcsillapítók ellenére nem szűnő fejfájás;
• mozgáskoordinációs zavar (ataxia);
• egyre fokozódó hányinger, hányás;
• retinális (szemfenéki) bevérzés,
• epilepsziás roham,
• Cheyne-Stokes légzés: periodikusan ismétlődnek a fokozatosan gyengülő légzési szakaszok, melyeket rövid légzési szünet (apnoe) követ, lásd fent a tünetek között a szapora légzést, illetve az oxigénhiány általi vezérlést,
• fokozatosan kialakuló öntudat-, eszméletvesztés, amely végül kómába megy át.

Kezelés:

Általában szteroidokat tartalmaz (amelyeket gyakran profilaktikusan szednek), valamint a leereszkedés azonnali megkezdése szükséges. Továbbá oxigén szállítása vagy hiperbarikus tartályba helyezés is szükséges lehet. A dexametazon (kortikoszteroid, amely elsősorban a gyulladás csökkentésére szolgál) alkalmazható a HACE gyanús esetének kezelésére, de  perui kontrollált vizsgálatok nem mutattak objektív bizonyítékot arra, hogy a gyógyszerrel kezelt HAPE-ben szenvedő betegeknél javulás érhető el.

Mind a tüdő-, mind pedig az agyödéma azonnali szakszerű, intenzív kezelést igényel, mert különben ezek a súlyos állapotok igen rövid idő alatt halálhoz vezetnek.*

A homeopátiás Coca a homeopátiás szakirodalomban:

A homeopátiás Coca, ahogy Allen leírásában szerepel, a magashegyi túrázók tüneteire javasolt, és e tanulmány az ő precíz, nagy magasságokhoz tartozó mefigyeléseire támaszkodik. Farrington megjegyzi, hogy a Coca megelőzi az összes, utazási fáradtságból eredő, valamint a külső és belső légköri nyomás közötti aránytalanságból származó tünetet. Használható olyan egyéneknél, akik legyengültek, különösen idős embereknél, akik könnyen kifulladnak, illetve azoknál, akik nem bírják a ritka légköri viszonyokat (Farrington, 1992, 521. o.). Boericke a hegymászók orvosságának nevezi a Cocá –t. Hasznos a hegymászással járó különféle panaszokban, mint például heves szívdobogás, diszpnoé, szorongás és álmatlanság (Boericke, 1993, 173. o.). Clark megjegyzi, hogy a Cocá-t Dél-Amerika nyugati területeinek őslakói évszázadok óta használják ... ún.  „veta”-ra, arra az állapotra, mely akkor alakul ki,  ha magasan fekvő területekre érkeznek lakni.  (Clark, 1995, 539-543. Old.).

Módszer:

A kísérleti csoport 11 főből, a kontrollcsoport 13 főből állt.

A kísérleti csoport együtt utazott a vizsgálat időtartama alatt, és az adatokat naponta ugyanaz az egyén gyűjtötte. A kontrollcsoport nem túrázott együtt, egy túracsapatban. A résztvevőket arra utasították, hogy kérdőívüket és objektív méréseiket adják le egy kis falu orvosi rendelőjében, hogy későbbiekben a vizsgálatról adatokat gyűjtő személy azokat fel tudja venni.

Placebo-kontrollált, nem randomizált és egyszeresen vak vizsgálatot végeztek. 

A kísérleti csoport egy-egy adag C200-as homeopátiás Cocá-t kezdett bevenni naponta, 12 napig, 8000 láb tengerszint feletti magasságtól a Mt.Everest-i alaptáborba érkezésükig (17 600 láb magasság). A kontrollcsoport naponta egyszer semleges homeopátiás pelletet kapott, 12 napig,  szintén 8000 láb magasságtól a Mt. Everest-i alaptáborba érkezésükig. Sem a résztvevők, sem az adatgyűjtő nem tudta, hogy melyik csoport szed homeopátiás Cocá-t. Mindkét csoport résztvevői azt az utasítást kapták, hogy naponta csak egyszer vegyék be a gyógyszert; néhány alkalommal azonban mindkét csoport résztvevői közt előfordult, hogy egynél több adagot vettek be a tünetek megjelenésekor. Ezt rögzítették a naponta kitöltött kérdőívekben.

A kérdőívek kitöltése naponta történt, 12 napig a Khumbu-völgybe való feljutás során és két napig az Mt. Everest-re érkezést követően. A kérdőív a magaslati betegség (AMS) számos lehetséges tünetének gyakoriságát és súlyosságát mérte fel egy 10 pontos Likert skálán. A szubjektív értékelés az alábbiakat foglalta magába: hányinger, fejfájás, légszomj, gyengeség, fáradtság, változás az étvágyban, memóriazavar és az alvás időtartama (Sampson & Kobrick, 1980)

A pulzus és az oxigéntelítettség (szaturáció) mérései voltak  az egyedüli objektív mérések a vizsgálat során.

Kizárási kritériumok:

A vizsgálatban való részvételből kizárták azokat az alanyok, akiknek már voltak meglévő légzési problémái (pl. cisztás fibrózis, emphysema, asztma, krónikus bronchitis vagy dokumentált tüdőfibrózis), vagy akik már szedtek dexametazont vagy Diamoxot profilaktikusan. A cigarettázás nem volt kizáró kritériuma a vizsgálatban való részvételnek.

Eredmények:

Az eredmények azt mutatták, hogy a homeopátiás Coca hatékony az akut magaslati betegség (AMS) számos tünetének enyhítésében.

A kísérleti csoport összességében megemelkedett átlagos oxigéntelítettségi szinteket mutatott a teljes felfelé emelkedés során, és általában a kapott értékek a vizsgálati kérdőíven (GHAQ) szereplő csökkent tüneteket tükrözték. Statisztikailag szignifikáns értékeket kaptunk a hányinger, a fejfájás és az éjszaka folyamán jelentkező légzési nehézség tüneteiben 12 672 láb és 17 600 láb közötti magasságban.

Oxigéntelítettségi szintek: 

Az oxigéntelítettségi szintet átlagoltuk a 12 napos emelkedés során, 8 399 láb és 17 600 láb (alaptábor magassága) között, mindkét csoport számára. Az átlagos oxigéntelítettség a kísérleti csoportban a 12 napos túra során 87,3% volt. Ehhez képest a kontrollcsoport átlagos oxigéntelítettségi szintje 83,4%. Az aktuális oxigéntelítettségi szintek a kísérleti csoportban összességében szignifikánsan magasabbak voltak. Ezeket az értékeket rögzítettük azokon a napokon, amikor nagyobb magasságba emelkedtek, valamint azokon a napokon is, amikor a résztvevők tartották az elért magasságot, az akklimatizáció érdekében (1. ábra). Az oxigéntelítettség értékeiben statisztikai szignifikanciát figyeltünk meg az 5., 6., 8. és 9. napon (2. ábra).

Kérdőív a nagy magasságban tapasztalt tünetekre (GHAQ)

Az összes kérdésre adott válaszokat mindkét csoport esetében átlagosan ábrázoltuk a túra minden napján. 

A túra  első négy napjában a kontrollcsoport tagjai kevesebb tünetet és megfigyelést jelentettek és kisebb súlyossággal (8,399  és 12,672  láb magasság között).

12 672 láb magasságtól kezdve és egészen 17 600 láb magasságig emelkedve, az eredmények statisztikailag szignifikánsnak mutatkoztak a kísérleti csoport javára. Kevesebb megfigyelésről és tünetről számoltak be a hányinger, fejfájás és éjszaka előforduló légzési nehézség tekintetében, és kevesebb súlyos tünetet jelentettek több napon is, a magasság növekedésével együtt.  A kérdőív (GHAQ) által rögzített statisztikai szignifikancia-értékeit az alábbi táblázat mutatja be:

táblázat

Értékelés:

Az oxigéntelítettség szintje javult a kísérleti csoportban az 5. naptól kezdve (12 672 láb) a Mt. Everest-i alaptáborba érkezésig. Lehetséges, hogy mind a kísérleti-, mind a kontrollcsoport résztvevői számára a közepes, illetve nagy magasságban néhány napig tartó akklimatizáció lehetővé tette, hogy elkerüljék a kezdeti tüneteket, amíg az 5. napon 12, 672 lábra nem értek. Általánosságban elmondható, hogy a legtöbb a tenger szintjén vagy annak közelében élő ember bizonyos fokú hegyibetegség tüneteket tapasztal, mielőtt elérné a 12 000 láb magasságot. Megfelelő akklimatizációt lehetett elérni az 5. napig és az is lehetséges, hogy a tapasztalt tünetek megegyeztek a homeopátiás Coca tüneti képével, és így a Coca hatékonyabbá vált, ahogy a tünetek az 5. naptól kezdve súlyosbodtak.

Nehezebb megmagyarázni a tünetek súlyosságának csökkenését a kontrollcsoportban résztvevőknél a kísérleti csoporthoz képest 8 399 láb és 12 672 láb magasság között, mivel mindkét csoport válaszait azonos magasságban rögzítették a kérdőívben. Lehetséges, hogy a kontrollcsoport hosszabb ideig tartózkodott ebben a magasságban, mivel ezt nem erősítették meg, ahogyan azt sem, hogy ez volt -e az első kirándulásuk a szezonban. Az sem tisztázott, hogy a kontrollcsoport tagjai vittek e magukkal bármilyen felszerelést a túrán - ha semmilyen felszerelést nem szállítottak, akkor a ventiláció sebessége nem nőtt tovább, és ezért a csökkent parciális oxigénnyomás fiziológiás hatása nem mutatkozott meg. 

Szubjektíven, a 12 672–17 600 láb közötti magasságban a kísérleti csoportban javult a légszomj, kevesebb hányingert és fejfájást tapasztaltak és jobban tudtak lélegezni éjszaka, mint a kontrollcsoport, amint azt a kérdőív mutatja. Ezt megerősítik az oxigéntelítettségi szint objektív eredményei, melyek összességében szignifikánsan magasabbak voltak, mint a kontrollcsoportnál jelentett értékek. A kísérleti csoport egyik hegymászójának fogyatékossága nem volt hatással a pulzusszámra és az oxigéntelítettségre; mindazonáltal nem is volt várható, hogy a fogyatékossággal kapcsolatos bármely különbség jelentősen befolyásolná az eredményeket.

Következtetés:

Ez az előzetes kutatás a homeopátiás Coca nagy magasságban történő felhasználásáról nem csak azért érdekes, mert egy homeopátiás gyógyszer hatékonyságának és használatának kezdeti vizsgálatáról szól, hanem mert ezen a területen a gyógyszeres kezelést tekintik az egyetlen elérhető orvosi beavatkozásnak a magaslati viszonyokkal összefüggésbe hozható tünetek kezelésére. 

Ezen eredmények igazolására érdemes további kutatásokat végezni.

Irodalom:

Ez az összefoglaló a „The Effect of Homeopathic Coca on High Altitude Mountain Sickness: Mt. Everest Base Camp” - Mary F. Shackelton, MPH, ND Christina M. Tondora, ND Susan Whiting, ND Michael Whitney, DC, ND tanulmány alapján készült.

További felhasznált források: *Hegyi betegség tünetei és kezelése - HáziPatika (hazipatika.com)