Nozódák in vitro antimikrobiális aktivitásának értékelése

Bármely (mikro)organizmusból származó homeopátiás nozódánál meg lehet vizsgálni azok szerepét mind a profilaxisban, mind a terápiában, olyan betegségek esetén, amelyet az az adott (mikro)organizmus okoz, illetve más állapotokban is. Több, mint 45 gyakran használt nozóda létezik, amelyek baktériumokból (Tuberculinum, Diphtherinum, Streptococcinum), vírusokból (Morbillinum [kanyaró], Variolinum [himlő], HIV), parazitákból (Psorinum [rüh]) és beteg szövetekből (Carcinosinum) származnak. Például a Psorinum alkalmazása (amely a rüh parazitáit tartalmazó váladékból származik) nem korlátozódik a rüh kezelésére, hanem alkalmas lehet rák, ekcéma, szorongásos rendellenességek, migrén és sok egyéb megbetegedés esetében is. A HIV-nozóda és a hepatitis C-nozóda nem csak a HIV- vagy hepatitis C-fertőzések során, hanem rákos megbetegedések esetén is hatást mutatott preklinikai vizsgálatokban.

Oltóanyagok tanulmányozása során hasonló jelenség tapasztalható. Egy szakirodalmi kutatás feltárja, hogy a Bacillus Calmette–Guérin (BCG) –t először immunterápiaként alkalmazták felületes hólyagrák kezelésére. Klinikai vizsgálatok kimutatták, hogy a kanyaró, mumpsz és rubeola elleni (MMR) vakcinát biztonságosan és hatékonyan használták a közönséges szemölcsök kezelésére. Ez arra utal, hogy egy-egy betegség elleni oltóanyag hatása sem korlátozódik kizárólag annak a fertőzésnek/betegségnek a gyógyítására,  amelyből az oltóanyag származik, és ezáltal szélesebb lehetőségek felfedezését teszi lehetővé.

A tizenkilencedik század második felében (1870-1900) előállított fontosabb homeopátiás nozódák többségét a fertőzött váladékokból vagy szövetekből (Tuberculinum, Bacillinum, Medorrhinum, Syphilinum, Diphtherinum) készítették, melyek még nem rendelkeztek mikrobiális besorolással és osztályozással. Mivel a jelenlegi mikrobiológiai ismereteink már lehetővé teszik a különböző mikrobiológiai törzsek azonosítását, elérhetővé vált számunkra, hogy egyedi nozódákat is készítsünk specifikus törzsekből, illetve kombináljuk a megfelelő törzseket olyan bi- vagy polivalens nozódák létrehozására, mint például Mycobacterium nozóda.

A vizsgálat célja és módszerek:

Ez a tanulmány a minimális gátlókoncentráció (MIC) vizsgálatának eredményeit mutatja be egy sorozat potenciált (lépésenként higított és dinamizált), frissen elkészített nozódánál, nevezetesen: E. coli, Klebsiella pneumoniae, Salmonella typhi, Neisseria gonorrhoeae és Candida albicans nozódáknál, a nekik megfelelő fertőzésekre, valamint a keresztfertőzésekre is tesztelve. A MIC assay egy in vitro módszer annak a legalacsonyabb gyógyszerkoncentrációnak a tanulmányozására, amely megakadályozza a mikroorganizmusok látható növekedését. A MIC hasznos lehet egy baktériumtörzs rezisztenciaszintjének meghatározásában, és jelentősen befolyásolhatja az egyes antimikrobiális szerek használatára vonatkozó döntést.

Az antibakteriális hatás értékelésére különböző módszerek alkalmazhatóak. Az agarkorong diffúziós vizsgálatok olyan módszerek, amelyek egy gátlási zóna kvalitatív vizsgálatával megbecsülik a minta antibakteriális potenciálját. A leveshígításos módszer (mikrodilúció) egy kvantitatív antibakteriális érzékenységi vizsgálati módszer, amely megadja a baktériumok százalékos gátlását egy ún. mikro-lyukban.

Eredmények:

A MIC assay eredményei azt mutatták, hogy a tesztminták 24 és 48 órás inkubálása után, az E. coli polivalens nozóda 30C 10%-os alkoholban (közvetlenül és 1:1 higításban), valamint a pozitív kontrollok, a ciprofloxacin, ofloxacin és amoxicillin gátolhatják az E. coli fajokhoz tartozó mikroorganizmusok növekedését. (A. táblázat).

A K. pneumoniae 35c és az E. coli polivalens nozóda 100c gátolhatja a K. pneumoniae fajok mikroorganizmusainak növekedését, ha közvetlenül használják. A K. pneumoniae (35c, 100c), az E. coli polivalens nozóda (35c, 100c) és a meropenem (pozitív kontroll) gátló hatást mutatott a K. pneumoniae fajok növekedésével szemben; azonban az antibiotikumok (pozitív kontrollként használt ceftriaxon, ofloxacin és amoxicillin) nem mutattak hasonló gátló hatást (B. táblázat).

A S. typhi polivalens nozóda 30c 10%-os alkoholban (közvetlen és hígítás 1:1) és a pozitív kontrollok, a ciprofloxacin és az ofloxacin 24 órán át képes gátolni a S. typhi fajok szaporodását, de a hatás 48 órás inkubálásnál már nem folytatódott. (C. táblázat).

A C. albicans polivalens nozódája (35c, 100c), az N. gonorrhoeae (35c) és a pozitív kontroll amfotericin B gátolhatja a C. albicans fajokhoz tartozó organizmusok növekedését (D táblázat).

A N. gonorrhoeae polivalens nozódája 10% és 30% alkoholban nem tudta gátolni az N. gonorrhoeae növekedését. A pozitív kontrollok, a ceftriaxon és az ofloxacin B gátolhatják az N. gonorrhoeae mikroorganizmusok növekedését (E táblázat).

Diszkusszió és következtetés:

A potenciált gyógyszeranyagok, különösen a nozódák közvetlen mikrobicid hatékonyságának értékelése sejtvonal modellben, viszonylag kevéssé feltárt módszer az orvosi kutatásban. Korábban azt feltételeztük, hogy a homeopátiás gyógyszerek csak akkor váltanak ki terápiás immunválaszt, ha beadják a gazdaszervezetnek. Egyes tudósok és  szerzők által végzett kutatások ugyanakkor kimutattak  malária és a H. Pylori elleni mikrobaellenes hatást. Mindkét lehetőség további kutatást igényel.

E vizsgálatban az összehasonlításhoz alkoholt (10%, 30% és 90%), mint vivőanyagot, vizet, valamint pozitív és negatív kontrollt használtak a vizsgálat során. A 90%-os alkoholban elkészített nozódák gátló hatását tesztelték egy pilot teszt során, a kísérlet előtt, hogy megvizsgálják, hogy a 90%-os alkoholnak (vivőanyagnak) önmagában van-e mikrobiális gátló hatása. Megállapították, hogy E. coli és S. typhi esetében a (mikro)organizmus növekedését a 90%-os vivőanyag-alkohol gátolta, ezért 10 és 30%-os alkoholban készített nozódákat használtak vizsgálati mintaként.

Érdekes megjegyezni, hogy a K. pneumoniae (35c, 100c) és az E. coli polivalens nozóda (35c, 100c) gátló hatást mutatott a K. pneumoniae fajok növekedésével szemben, még akkor is, ha az antibiotikumok (ceftriaxon, ofloxacin, amoxicillin) nem indukáltak  gátló hatást. Kvalitatív szempontból a nozódák a ciprofloxacin, ofloxacin, amoxicillin, meropenem és ceftriaxon antibiotikumokhoz hasonló gátló hatást mutattak néhány kísérletben, ami egy olyan megállapítás, amely sokkal részletesebb kutatáshoz vezethet ezen a területen.

A keresztaktivitást olyan organizmusokra tesztelték, amelyek valamilyen ismert szervaffinitást mutatnak. Például az E. coli-t és az N. gonorrhoeae-t, amelyek húgyúti fertőzés iránti affinitást mutattak, egymás ellen vizsgálták. Ennek a vizsgálatnak az a korlátja, hogy nem teszteltük a különböző nozódák keresztaktivitását az összes organizmussal szemben. További vizsgálatokat terveznek az eredmények validálása érdekében.

Összefoglalásul elmondható, hogy e vizsgálat alapján az egyes nozódák in vitro antibakteriális hatást mutatnak  a nekik megfelelő mikroorganizmusokkal és más olyan, kiválasztott (mikro)organizmusokkal szemben is, amelyek e tanulmányban szerepelnek.