Az MHOE állásfoglalása a hazai elmeegészségüggyel kapcsolatban

A homeopátia az alternatív (komplementer) medicina egyik ágaként a beteg embert a maga egészében, totalitásában szemléli; a gyógyítást a testi, érzelmi és mentális jólléthez közelítve igyekszik segíteni - alternatív eszközökkel. A pszichiátriai jellegű megbetegedésekhez ugyanúgy közelít, mint bármilyen egyéb betegséghez: a hasonlóság elvét alkalmazva az előzőleg megvizsgált gyógyító anyagokat hígított és dinamizált formában adja a beteg embernek. Szelíd módon tartós gyógyulást elérve elősegíti a belátást, a mélyebb tudatosság, az emberi méltóság és szabadság kiteljesülését.

A homeopátia elvét rendszerbe foglaló Samuel Hahnemann "Organon" c. alapművében - melyet a homeopata orvosok rendszeresen forgatnak - 1796-ban már megfogalmazta, hogy a testi betegség lehet oka, ill. következménye is a mentális - érzelmi betegségnek. Éppen ezért a homeopata orvos hosszas anamnézis felvétel során arra törekszik, hogy kiderítse az előző betegségeket, kikérdezve és megfigyelve a testi és pszichés tüneteket is, így a "totalitásra" alapozza a szerválasztást. A beteggel való találkozás, kommunikáció gyakran pszichoterápiás elemeket is tartalmaz, így önmagában is gyógyító hatású lehet.

Diagnosztikai segítséget a homeopátiával gyógyító orvos is igényel. A szomatikus hátterű panaszok felderítése, valamint a gyógyszer mellékhatások lehetősége miatt célszerű a pszichiátriai beteg részletes kivizsgálása, ennek érdekében a személyi és anyagi források célszerű csoportosítása a hazai egészségügyben.

A mentális betegségek mellett számos testi betegség esetén (pl. cukorbetegség, asztma, epilepszia, krónikus izületi gyulladás) a ma hivatalosan elfogadott orvostudomány csak "kezeli" a beteget, a tüneteket elnyomja, nagyon gyakran (gyógyszer)függőséget alakítva ki. Így a betegek visszaesnek, folyamatos pluszköltséget okozva ezzel az egészségbiztosítónak, később a leszázalékolás miatt a nyugdíjbiztosítónak. A hazai egészségügy "ellátó rendszerben" és nem "gyógyító rendszerben" gondolkodik.

A homeopátiás gyógymódban jártas orvos ismeri a betegségek elnyomása következtében kialakuló egyre mélyebb szintű kórképek patomechanizmusát, így ennek figyelembe vételével tervezi meg a gyógyítás folyamatát, igyekezvén elkerülni az elnyomások okozta súlyosabb patológiákat.

Ma Magyarországon a mellékhatások bejelentésének rendszere - mely kötelező volna - sajnos nem vagy alig működik. Ezért nincsenek objektív ismereteink a gyógyszerek, oltások hatásáról és mellékhatásáról. Kiemelt figyelmet kellene fordítani ezen a téren az orvosok, és a gyógyszerészek motiválására, és a betegek ez irányú széleskörű tájékoztatására.

Mivel a pszichiátriai és egyéb gyógyszereket piacra kerülésük előtt és sokszor után is szinte csak felnőtteken vizsgálják a gyógyszerfejlesztő gyárak, ennek következtében nincs elegendő tapasztalat ezeknek a beteg gyermekeken kiváltott hatásairól. A homeopátiás gyógyító szer felnőtteknél és gyermekeknél is azonos módon fejti ki dinamikus hatását, és a szabályok betartása által biztonsággal alkalmazható.

A megfelelően kiválasztott testmozgás és a minőségi táplálkozás fontosságát hangsúlyozzuk (vitaminok, ásványi anyagok, nyomelemek, omega-3 zsírsavak, cukorbevitel csökkentése, stb.). A táplálék kiegészítők mellett ugyanolyan fontos - és sokszor kifizetődőbb - annak megválogatása is, hogy mit NE vigyen be az ember a szervezetébe. A homeopátiás dinamizált szerek segítenek abban, hogy a szervezetbe került tápanyagok, elemek optimális arányban jussanak el a célszervekhez.

Alapvető lenne az emberhez méltó gyógyító környezet megteremtése (országszerte elérhető ideggondozói hálózat, valamint átmeneti otthonok, nappali kórház vagy szanatórium, művészet-, mozgásterápia, szociális készségfejlesztés) a drasztikus ágyszám leépítést követő űr betöltése céljából. Sajnos Magyarországon ennek a folyamatnak pont az ellenkezője zajlik, amikor a jól kiépített hálózatok, és a csendes, nyugodt, természet közeli intézmények kapui jórészt bezárulnak azállami egészségbiztosításra jogosultak tömegei előtt, a megmaradt helyeken pedig rendszerint hiányoznak a személyi és tárgyi feltételek.

Hahnemann már az 1790-es években saját gyakorlatában bizonyította, hogy a homeopátia egy megfelelő alternatíva a mentális betegségek gyógyításában, és így a pszichiátria egyik úttörőjeként emlékezünk rá. Mai, XXI. századi követői - folyamatos (ön)képzéssel - arra törekszünk, hogy hatékony és humánus módon tudjuk megelőzni és gyógyítani a testi, érzelmi vagy mentális szinten kialakuló betegségeket.

Budapest, 2008. november 25