Dr. Ton Nicolai, ECH elnök előadása a Homeopátia Napján
Ljubljana, 2010. április 8., lektorálta Dr. Katona Edit
A bizonyítékalapú orvoslás (Evidence Based Medicine, EBM) nem korlátozódik randomizált vizsgálatokra és metaanalízisekre. Az EBM nem szakácskönyv orvoslás, hanem olyan alulról építkező megközelítés, melyben egymásra épül a legjobb külső bizonyíték, az egyéni klinikai szaktudás és a páciens döntése. A külső bizonyítékok az információknak csak egy részét képezik, melyeket gyakran meg kell haladni ahhoz, hogy választ lehessen adni klinikai kérdéseinkre. Gyakori az a kijelentés, hogy míg a nyugati orvoslás bizonyítékokon alapul, addig a homeopátia nem felel meg az EBM kritériumainak. Ton Nicolai előadása ezt a hiedelmet árnyalja.
Az EBM eredeti jelentése kissé elhomályosult, ezért pontos meghatározásához utalok az alapítókra, Sackettre és Feinsteinre, akik szerint a bizonyítékalapú orvoslás "a legjobb tudományos bizonyítékok lelkiismeretes, világos és megfontolt használata az egyes páciensek ellátása során hozott döntésekben." Egy másik idézet a munkájukból: "a bizonyítékalapú orvoslás az egyéni klinikai szaktudás és a legjobb elérhető külső bizonyíték együttes használata, és e kettő közül egyik sem elégséges önmagában. Ha a klinikai szaktudás hiányzik vagy felülírja a tudományos bizonyíték, megnő az ellátással járó kockázat, és ugyanígy, a kiváló külső bizonyíték önmagában nem teszi a módszert alkalmazhatóvá az egyes páciens ellátására.”
Bizonyítékalapú orvoslás - nem is alapul bizonyítékokon?
A British Medical Journal Clinical Evidence honlapján szerepel egy ábra a hagyományos orvoslás hatékonyságáról. Kb. 2.500 hagyományos orvosi terápia 13%-át találták jótékony hatásúnak, 23%-át valószínűleg jótékonynak, 8%-át hasznos és káros közöttinek, 6%-át valószínűleg nem jótékonynak, 4%-át nagy valószínűséggel hatástalannak vagy károsnak, és 46 százalékát (a legnagyobb arány!) ismeretlen hatékonyságúnak.
Az NHS keretében a 2500 leggyakrabban használt kezelés hatékonyságának bizonyítékai, 2010 (2008-as adatokkal összehasonlítva) Copyright: BMJ Clinical Evidence
Mi a helyzet a homeopátiával? Több százezer esetleírás áll rendelkezésre a homeopátiával végzett sikeres gyógyításokról. Jelentős számú eredményes tanulmány is konzekvensen tanúsítja, hogy nem csak a jelentkező akut tünetek javulnak, de az általános közérzet is, és csökkenteni lehet a hagyományos gyógyszerek használatát.
Ezekben a vizsgálatokban a páciensek többsége krónikus betegségben szenvedett, sokan többszörös kórállapotban és nem reagáltak az előző, hagyományos gyógykezelésre. Ahogy említettem, a bizonyíték sokarcú fogalom, de a legutóbbi években a bizonyíték fogalma radikális módon a randomizált, kontrollált vizsgálatokra (RCT), mint legfőbb mércére (aranystandard) korlátozódott. Amíg az RCT hasznos abban, hogy felbecsüli egyetlen beavatkozás hatásait egyetlen tünetre vagy egy betegség lefolyására, addig korántsem alkalmas arra, hogy egy holisztikus terápia, mint például a homeopátia hatásait lemérje egy többszörös problémával küzdő, bonyolult szervezetben.
Mindazonáltal RCT vizsgálatokból is több a pozitív eredményű a homeopátiára nézve, mint a negatív. Az összes, 1950-2009 között publikált, 142 homeopátiás RCT közül 120-ban (85%) a kontroll csoport placebot kapott, 22-ben (15%) pedig nem placebo volt a kontrollcsoport. 44%-ukban pozitív eredmény született, 8%-ukban negatív, és 48%-ukban statisztikailag nem volt jelentős a különbség a terápiás csoport javára. Öt olyan átfogó, a homeopátiás RCT-ket áttekintő publikáció (szisztematikus áttekintés) született, amelyekben a homeopátia hatását sokféle betegségben, együttesen mérték le. Közülük négy arra a következtetésre jutott, hogy a homeopátia hatása különbözik a placebóétól. Az ötödik cikk arra a következtetésre jutott, hogy az eredmények alapján nincsen elég bizonyíték arra, hogy a homeopátiás gyógyszerek bármilyen specifikus hatást fejtenének ki; bár ennek a felmérésnek a módszertanát és a következtetéseit sokan vitatják 1.
Bármilyen átfogó szakirodalmi áttekintés értéke mindazonáltal igen korlátozott, mert a bennük összegyűjtött egyes vizsgálatok rendkívül heterogének az alkalmazott terápiát és az egészségügyi feltételeket tekintve; ugyan a homeopátia számos esetben működhet, de nem valamennyiben. 17 olyan homeopátiás RCT-ről tudunk, melyekben elkerülték a heterogén betegségek problémáját; közöttük 16 féle betegség feldolgozása szerepel. Öt tanulmány pozitív bizonyítékokat hozott: a homeopátia hatékonynak bizonyult a gyerekek hasmenéses állapotaiban, műtétek utáni bélelzáródás kezelésében, szezonális allergiás rhinitis (szénanátha ) kezelésében, és szédülésben. Mindezeken túl ismételt RCT-k bizonyították, hogy a homeopátia hatékony fibromyalgiában (izomfájdalom) és arcüreggyulladás kezelésében.
A kritikusok fő érve a homeopátia hatásának magyarázatára az, hogy "szuper-placebo"-ként működik. Szerintük egy empatikus doktor által végzett hosszú kikérdezés – amely megszokott az olyan egyénre szabott gyógymódban, mint a homeopátia – magyarázhatja, miért javul az emberek egészségi állapota. Ennek ellentmondani látszik négy német kutató által végzett friss tanulmány, amelyben egy placebóval kontrollált, kettősvak RCT vizsgálatban azt találták, hogy a placebohatás a homeopátia esetében nem jelentősebb, mint a hagyományos terápiában.
A homeopátia hatásmechanizmusa
A kritikusok úgy érvelnek, hogy a homeopátia minden pozitív klinikai bizonyítéka ellenére nem megbízható, mert hatásmechanizmusára nincs tudományos magyarázat, különösen igaz ez a nagy hígítású homeopátiás gyógyszerek esetében.
Egy holland karikatúra jól tükrözi ezt a dilemmát: az egyik kutató azt mondja a másiknak: "Az eredményeid lenyűgözőnek tűnnek, de ez a módszer működik elméletben is?" Ezek a kritikusok mintha nem vennének tudomást a számos, jó minőségű és ismételt homeopátiás kísérletekről állatokon, növényeken, különálló sejteken és sejtkultúrákon, melyeken még a nagyon magas hígítások esetében is megbízhatóan lehetett hatást kimutatni. Ilyen reprodukálható eredmények születtek a következőkben: a hisztamin ultramolekuláris hígításai (Ultra High Dilution, UHD) gátolták a bazofil sejtek aktivációját, az UHD aszpirin a véralvadásra hatott; az UHD tiroxin hatására csökkent a békák metamorfózisa.
Számos kísérlet az oldószer szerkezeti rendellenességeiben talált magyarázatot az UHD homeopátiás készítmények hatásmechanizmusára. Erre az anyagtudomány módszerei hozták a bizonyítékokat, közöttük az alacsony hőmérsékleten végzett termolumineszcencia, áramlási kalorimetria, konduktometria, Raman- és UV-spektroszkópia, és magmágneses rezonancia (NMR). Mindezek alapján nem tartható tovább az az állítás, hogy a homeopátia hatásmechanizmusa tudományosan igazolhatatlan vagy nem lehetséges.
Bizonyíték, avagy klinikai tapasztalat
Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a homeopátia hatékonyságára jó bizonyítékaink vannak, éppen annyira, ahogyan a hagyományos orvosi terápiák hozzávetőleg 36 %-ának van tudományosan igazolhatóan jótékony hatása. Valójában mind a hagyományos gyógymód, mind a homeopátia esetében a terápia klinikai tapasztalaton alapul, azaz, hogy mit találnak hatékonynak a gyakorlat során. Mindenki szeretné, ha még több kutatási eredmény segítené a gyógyítást, de ha az orvosok számára csak a legerősebb tudományos bizonyítékok által alátámasztott terápiák lennének megengedettek, akkor mind a hagyományos, mind a homeopátiás gyakorlat terápiás fegyvertáruknak sok hatékony eszközét vesztenék el. A páciensek pedig határozottan elégedetlenek lennének.
A homeopátia helyzete az orvoslásban
A homeopátiás orvosok az esetek többségében nem fognak homeopátiás gyógymódot előírni, ha létezik és elérhető egy hatásosabb és biztonságos hagyományos terápia. Fontos tudni, hogy a homeopátiás orvosok mind a hagyományos, nyugati orvoslást, mind a homeopátiásat is magába foglaló képzésben részesültek, így tudják, mikor indokolt egyiket vagy másikat választani. Döntéseik erkölcsi hátterét az alábbi alapelvek mutatják:
- ha egy terápia biztonságos és hatásos, azt ajánlani kell
- ha egy terápia biztonságos és esetleg hatásos (vagy hatástalan), csak óvatosan, szoros felügyelet mellett alkalmazható
- ha egy terápia nem biztonságos és esetleg hatásos (vagy hatástalan), szintén csak óvatosan, szoros felügyelet mellett alkalmazható
- ha egy terápia nem biztonságos és hatástalan, azt nem tanácsos alkalmazni.
Elterjedt az a feltételezés, hogy a homeopátia csak egyszerű, magától gyógyuló betegségek esetén használható. A valóság azonban az, hogy a homeopátia minden páciensnél hatásos, még súlyos és krónikus betegségek esetén is. Éppen ez az oka annak, hogy hangsúlyozzuk: a homeopátiát csak az akadémikus orvoslásban is képzett orvosok használják e súlyos kórképek kezelésére.
Kapcsolódó oldalak
Aude sapere - Merj megismerni
Európa a homeopátia bölcsője. Annak az egyetemes tudásnak a bölcsője, melyben közel ötvenezer európai orvos talált rá útjára, kiteljesítve gyógyítói hivatását. Annak a „varázslatos mozgalomnak” is bölcsője, mellyel jelenleg százmillió európai polgár szívesen és elégedetten gyógyul. S bölcsője annak a különös gyógymódnak, melyet kezdettől fogva áldanak és bírálnak.
A londoni Faculty of Homeopathy válaszai az angol szkeptikusok bírálataira
Néhány tudós és tudományos újságíró hosszabb ideje támadja a homeopátiát, leegyszerűsítő és populista formában tálalt érveik felkeltették a média érdeklődését is. Sajnálatos módon ez a vélemények megosztottságához vezetett. Az alábbiakban kiemeljük a homeopátiának szegezett fő kritikai észrevételeket, s ezekre őszinte és tényszerű válaszokat adunk. A cikk a londoni Homeopátiás Tanszék engedélyével, az általa összeállított tanulmány fordítása alapján készült, és a 2009. évi angliai viszonyokat tükrözi.
A Homeopátiás Kutató Intézet (HRI) válasza az ausztrál NHMRC jelentésre
Az angol Homeopátiás Kutató Intézet részletesen válaszolt az ausztrál Nemzeti Egészségügyi és Orvosi Kutatási Tanács (NHMRC) vizsgálatára, mely kétségbe vonta a homeopátia hatékonyságát. A HRI üdvözli azon törekvéseket, melyek kritikusan értékelik a homeopátia bizonyíték-alapját, feltéve, ha azt pontosan, és objektíven teszik. Az ausztrál tanulmány sajnálatos módon nem tükrözi pontosan az eredeti homeopátiás kutatási jelentések eredményeit, és az a következtetése, miszerint a bizonyítékok „nem igazolják, hogy a homeopátia hatékony kezelés lenne bármely, a jelentésben szereplő betegségben”, súlyosan félrevezető. A médiában megjelent reakciók további téves értelmezésekhez vezettek. Ezek a médiahangok egyrészt arra utalnak, hogy nincsenek pozitív eredményű tanulmányok, amelyek a homeopátia hatásosságát mutatnák ki; másrészt azt állítják, hogy a bizonyítékok alapján a homeopátia nem jobb, mint a placebo. Egyik médiavélemény sem igaz.
Kellene-e javasolniuk az orvosoknak a homeopátiát?
A nagynevű BMJ hasábjain jelent meg egy homeopátiáról szóló vita Dr. Peter Fischer (a Royal London Hospital for Integrative Medicine orvosigazgatója, a királynő homeopata orvosa) és Dr. Edzard Ernst (homeopátiát ellenzők egyik vezéralakja) részvételével. A cikkben a felek nem egymással vitatkoztak, hanem ellentétes álláspontjukat érvekkel igyekeztek alátámasztani. Ennek összefoglalóját olvashatják az alábbiakban.