12 év elmúltával ismét ellátogatott hozzánk Rajan Sankaran.
12 évvel ezelőtti előadása igen ellentmondásos reakciókat váltott ki a magyar hallgatóságból. Hallottam azt a véleményt, hogy “ez a módszer nem használható a magyaroknál”, de hallottam azt is, hogy “megváltoztatta a gondolkodásomat a homeopátiáról”. A két véglet.
Akkoriban Sankaran az érzetmódszer bemutatásával járta világot. Kutatásaiban felfedezte, hogy az emberek patológiája, patológiás energiamintázata egy tipikus képpé áll össze, amely teljesen illogikus és különleges. Ez a mély energia-minta minden szinten és minden időben jelen van az ember életében. Átszűrődik az elmén, a testen és érzetként fogalmazódik meg: szavakban, gesztusokban, álmokban, mozdulatokban stb.. Ezt az érzetet, amit „sensation”nek nevez, egy specifikus kérdezéstechnikával próbálja felfedezni a páciensben, ami sokszor akár órákig tarthat. Mondta akkor.
Azóta a világ is nagyot fordult és Rajan Sankaran gondolkodása is továbblépett. 10 évvel korábban eldöntötte, hogy a kutatás helyett inkább a homeopátia oktatására fogja az energiáit fordítani. Számtalan könyvében, világot bejárt előadásaiban próbálja tanítani a homeopatákat a pontos és precíz gondolkodásra, kihangsúlyozva, hogy ez nem intuíción alapuló gyógyítás.
Visszanyúlva a hahnemanni gyökerekhez, a homeopátiás betegvizsgálatot nagyon nagymértékben a megfigyelésre alapozza. Akár az első 10 perc után eljuthatunk a megfelelő gyógyszerig. De ehhez pontos materia medica tudás, rendszerszemléleti jártasság, klinikai tapasztalat és letisztult elme szükséges.
Érdekes volt hallgatni számomra, mennyire kihangsúlyozta az elménk állapotát, ami hangszerünk a beteg patológiájának érzékeléséhez: Csak ülj csendben és figyelj, mi történik.
Idézte Vithoulkas esetét a 80-as évekből: Érkezett hozzá egy asszony, egy csúnya fekéllyel a szájában. Hallgatta az asszonyt, csak hallgatta, aki mondta a panaszát. Az asszony egy idő után elhallgatott. Vithoulkas hallgatta. A csendet. Kb. 50 másodpercig. Az 50 másodperces hallgatás után az asszony felhördült, és csak annyit mondott: Úgy megölném, megölném! És mutatta a kezével, hogy szúrná le késsel. Ez a reakció mutatott rá, hogy Mercuriusra van szüksége az asszonynak. (A Complete-ben 20 olyan rubrika van, amiben a Kill és a Merc. együtt megtalálható!)
Sankaran kihangsúlyozta, milyen nehéz hallgatni akár 50 másodpercig is, amikor az ember azt érzi, tennie kell valamit – pedig a hallgatással több információhoz juthatunk. A belső csendünk, nyugalmunk lehet a vászon, amire a beteg energiája rávetül.
Láthattunk csodás gyógyulásokat, orvosi dokumentációval bizonyítva. Láthattuk, hogyan beszélt a 4 éves autista kisfiú, vagy hogyan gyógyult meg az áttétes, mellrákos 90 éves néni. Láttuk a rheumatoid arthritises hallgató gyógyulását, a folyamatot, ahogyan javult a járása, a sántasága, úgy nyílt ki a világ felé a személyisége is.
Szóval dobozoljuk a homeopátiát. Egyelőre 8 dobozra van szükségünk, de lehet ezt bővíteni tovább. A dobozok – mint különböző ablakok – segítenek a patológia, a “másik dallam” jobb megértésében.
Ha birtokunkba van az alapos materia medica tudás, rendszerszemléleti ismeret, klinikai tapasztalat, mint mesterünknek, Rajan Sankarannak, akkor valószínűleg már dobozokra sem lesz szükségünk.