Biológiai alapkutatások - összefoglalás

Nagyon magas potenciákkal végzett megismételt vizsgálatokkal mutatták be a simile elvét („hasonló a hasonlót gyógyítja"). Független kutatócsoportok végeztek e szerekkel olyan in-vitro vizsgálatokat, melyek igazolták pl. a génkifejeződés megváltozását.

Simile (hasonlósági) elv

A homeopátiát leginkább egy olyan szabályozó terápiaként jellemezhetjük, ahol a szabályozás egy speciális típusa: a hasonlóság elve érvényesül. Az élő szervezetek szabályozó rendszere biokibernetikai rendszerként értelmezhető. Optimális működése teszi lehetővé a körülményekhez való alkalmazkodást és az egyensúly, a homeosztázis fenntartását. 

Embereken, növényeken és állatokon végzett vizsgálatok bizonyítják, hogy minden olyan dolog – beleértve a növényvédő szereket és a rákkeltő anyagokat is –, mely magas koncentrációban gátló hatású, az alacsony koncentrációban serkentő hatású. Ezt a jelenséget hormézisnek nevezik, és egyre több, főként toxikológiai kutatás (Bellavite, Calabrese) igazolja, hogy minden tesztelt biológiai egységben előfordul – éppen a biokibernetikai törvényszerűségek miatt.  

A gyógyszertanból ismert, hogy a gyógyszerek akut és krónikus hatásai gyakran ellenkező előjelűek (ún. paradox gyógyszertan, Bond), és sok modern gyógyszerészeti anyag paradox másodlagos vagy rebound hatást vált ki (Teixeira). Máig viszonylag kevés vizsgálat történt etéren. A legjelentősebb kutatás a holland Utrecht-i egyetemen folyt, mely kimutatta, hogy fenyegető körülmények (pl. hősokk, kémiai anyagok) kis dózisai serkentik a sejtszintű öngyógyulást, ha azokat a hasonlósági elv alapján alkalmazzák (Van Wijk, Wiegant). (Irodalomjegyzék a cikk végén)

A simile elvét a nagyon magas potenciákkal végzett megismételt vizsgálatok is igazolták

A homeopátiás hasonlósági elvet biológiai rendszereken tovább tesztelték, ezúttal nem csak nagyon kis dózissal, de nagyon magas potenciákkal is. Száznál több, nagyon magas potenciákkal [1] végzett biokémiai, immunológiai, növényi,  sejtbiológiai és állattani vizsgálatot végeztek, melyeket azonos, vagy egymástól független kutatócsoportok folytattak. A megismételt vizsgálatok sokkal gyakrabban jutottak az eredetihez hasonló, a simile elvet megerősítő eredményre, mint attól eltérőre (69% vs. 10%), ami az egymástól független kutatócsoportok megimételt vizsgálataira is érvényes (44% vs. 17%).  

A több, mint 100 kísérletből ehelyen bemutatjuk azokat, melyeket potenciált szerekkel végeztek a különböző kutatócsoportok (is), és egymáshoz hasonló eredményre jutottak (Irodalomjegyzék a cikk végén). Az összes vizsgálat az ECH oldalán angolul [2], valamint Homeopátia a természet- és társadalomtudományok tükrében (SpringMed) c. könyvben magyarul.

Ezüstnitrát hatása a csírázó búzaszemekre

A magas koncentrációban biosztatikusnak számító ezüstnitrát erőteljesen gátolja a búza sarjadzását, nagyon magas potenciában serkenti azt. 

Hisztamin hatása izolált immunsejteken (bazofilsejteken)

Ez az in-vitro teszt az anafilaxiás reakciót modellezi. Az anafilaxiás reakció egy életveszélyes allergiás reakció, amikor allergén hatására a bazofilsejtekből kóros mennyiségű hisztamin szabadul fel és légzési-keringési összeomláshoz vezethet. Potenciált hisztamin (C30 és azalatti potenciák is) viszont gátolja a hisztamin felszabadulását a humán és egér bazofilsejtekből (Belon, Brown, Chirumbolo, Lorenz). 

Atropin(-szulfát) hatása izolált patkánybélre 

Az atropin a nadragulya (latin nevén Atropa belladonna) fő hatóanyaga. Mérgező, nagy adagja többek között görcsöt, a bél simaizmának összehúzódását okozza. Kisebb, terápiás adagban, illetve nagyon magas potenciában is görcsoldó hatású. Az atropint használjuk az akadémikus és a homeopátiás gyógyászatban is (Cristea, Schmidt, Radau, Michael).

Tiroxin és pajzsmirigykivonat hatása békákra

Az ebihalak békává alakulását (metamorfózis) élettanilag szabályozza az ebihalak pajzsmirigyében lévő tiroxin. Alacsony potenciájú tiroxin (D8) felgyorsítja a metamorfózist, nagyon magas potenciájú tiroxin vagy pajzsmirigykivonat (D30) viszont gátolja ezt a folyamatot (Endler, Zausner-Lukitsch, Guedes, Welles).

Nagyon magas potenciájú pajzsmirigykivonat gátolja az ebihalak békává fejlődését. Kép: Pixabay

Foszfor hatása patkánymájon

A foszfor nagy adagja erőteljes májméreg. Toxikus kémiai anyaggal előkezelt, izolált patkánymájszövetben a nagyon magas potenciájú foszfor (C15, ami megfelel D30-nak) lassítja a májsejtek pusztulását, azaz májvédő hatású (Bildet, Andresen).

Génexpresszió változása homeopátiás oldat hatására

Ma már tudjuk, hogy a gének informácóit az epigenetikus környezeti hatások jelei módosítják. Független kutatócsoportok (Bhattacharyya, Marzotto, Khuda-Bukhsh) végeztek nagyon magas potenciájú homeopátiás szerekkel (Cundurango, Gelsemium) olyan in-vitro vizsgálatokat (daganat- és idegsejteken), melyek igazolták a génkifejeződés megváltozását. 

Neves onkológiai lapban megjelent tanulmányban számoltak be arról, hogy homeopátiás szerek szelektíven képesek hatni a patológiás (azaz érzékenyített) daganatsejteken (Frenkel). 

• Carcinosin, Phytolacca, Conium és Thuja ultramolekuláris homeopátiás hígításait (kontroll oldószerrel) vizsgálták 
• két humán emlőtumor sejtvonalon, illetve humán egészséges emlősejteken 
• a legjobban ható homeopátiás szerek olyan mértékben gátolták a daganatsejtek növekedését, illetve okozták ezek elhalását (apoptózist), mint ahogy az onkológiában leggyakrabban alkalmazott kemoterápiás szer (Taxol). 
• a hatás a sejtciklust szabályozó fehérjék megváltozásához köthető, ami beindítja az apoptózis folyamatát 
• a daganatos sejtek környezetében található normál sejtek nem sérültek a kezelés során a nagyon magas potenciájú homeopátiás szerektől 

A tanulmány szerzői további preklinikai és állatkísérleteket javasolnak, hogy jobban megismerjük az emlődaganat kezelésében alkalmazott homeopátiás szerek terápiás és preventív hatásait.

Az adott bio-pszicho-szociális környezetben megnyilvánuló, és egyénre jellemző adaptív mechanizmusok mintázatait veszi figyelembe a homeopátiás miazmatikus kezelés, mellyel a génexpresszió megváltoztatása útján a krónikus betegségek megszelidíthetők.

Idegsejtekben több tucatnyi gén kifejeződése változik meg magas potenciájú Gelsemium hatására. Kép: Pixabay

Metaanalízisek

Biológiai alapkutatások kritikai áttekintései és metaanalízisei több tucatnyi – változó minőségű – vizsgálat alapján készültek. Homeopátiás hígítások toxinokkal (pl. arzén, higany) szembeni védőhatása 20%-ra tehető (Linde).
Más metaanalízis a megismételt vizsgálatok háromnegyedében talált pozitív homeopátiás hatást (Witt). Ezek a kísérletek bár igen magas minőségűek, még nem eléggé stabilak ahhoz, hogy minden kutató hasonló eredménnyel megismételhetné (ez általában jellemző a biológiai tudományos kutatásokra). Ennek érdekében a vizsgálatok további finomítása és a vizsgálati protokol pontos követése szükséges.

Magyar nyelvű szakirodalom

• Radnai A. “Paradox gyógyszertan”: A homeopátia által több, mint kétszáz éve használt terápiás stratégia (összefoglaló). Simile 2015; 22: 116-21.

Angol nyelvű szakirodalom

Simile elv:

• Bellavite P, Andrioli G, Lussignoli S, Signorini A, Ortolani R, Conforti A (1997). Scientific reappraisal of the ‘Principle of Similarity’. Medical Hypotheses, 49: 203-212. [PubMed]
• Bellavite P, Ortolani R, Pontarollo F, Conforti A, Pitari G (2007). Immunology and Homeopathy. 5. The Rationale of the ‘Simile’. Evidence-based Complementary and Alternative Medicine, 4:149–163. [PubMed]
• Calabrese EJ (2010). Hormesis is central to toxicology, pharmacology and risk assessment. Human & Experimental Toxicology, 29:249–261.[PubMed]
• Calabrese EJ, Blain R (2005). The occurrence of hormetic dose responses in the toxicological literature, the hormesis database: an overview. Toxicology and Applied Pharmacology, 202:289-301.[PubMed]
• Calabrese EJ (2005). Hormetic dose-response relationships in immunology: occurrence, quantitative features of the dose response, mechanistic foundations, and clinical implications. Critical Reviews in Toxicology, 35:89–295.[PubMed]
• Calabrese EJ (2005). Paradigm lost, paradigm found: The re-emergence of hormesis as a fundamental dose response model in the toxicological sciences. Environmental Pollution, 138:379-412.[PubMed]
• Bond RA (2001). Is paradoxical pharmacology a strategy worth pursuing? Trends in Pharmacological Sciences, 22:273-276.[PubMed]
• Teixeira M (2003). Homeopathic use of modern medicines: utilisation of the curative rebound effect. Medical Hypotheses, 60:276-283.[PubMed]
• Van Wijk R, Wiegant FAC (1994). Cultured mammalian cells in homeopathic research -The similia principle in self-recovery, Utrecht University, the Netherlands.
• Van Wijk R, Wiegant FAC (1997) The similia principle in surviving stress; mammalian cells in homeopathy research, Utrecht University, the Netherlands.
• Van Wijk R, Wiegant FAC (1997). The similia principle as a therapeutic strategy: a research programme on stimulation of self-defense in disordered mammalian cells. Alternative Therapies in Health and Medicine, 3:33-39. [PubMed]
• Van Wijk R, Wiegant FA (2010). Postconditioning hormesis and the homeopathic Similia principle: molecular aspects. Human and experimental toxicology, 29:561-565. [PubMed]
• Van Wijk R, Wiegant FA (2011). Postconditioning hormesis and the similia principle. Frontiers in bioscience (Elite edition), 3:1128-1138.[PubMed]
• Wiegant FAC, Souren JEM, Van Rijn J, Van Wijk R (1994). Stressor specific induction of heat shock protein in rat hepatoma cells. Toxicology, 94:143–159.[PubMed]
• Wiegant FAC, Van Rhijn J, van Wijk R (1997). Enhancement of the stress response by minute amounts of cadmium in sensitized Reuber H35 hepatoma cells. Toxicology, 116:27-37.[PubMed]
• Wiegant FAC, Spieker N, van Wijk R (1998). Stressor-specific enhancement of hsp induction by low doses of stressors in conditions of self- and cross-sensitization. Toxicology, 127:107-119.[PubMed]
• Wiegant FAC, Souren J, van Wijk R (1999). Stimulation of survival capacity in heat shocked cells by subsequent exposure to minute amounts of chemical stressors; role of similarity in hsp-inducing effect. Human and Experimental Toxicology, 18:460-470.[PubMed]
• Wiegant FAC, Van Wijk R (2010). The similia principle: results obtained in a cellular model system. Homeopathy, 99:3-14.[PubMed]
• Wiegant FA, Prins HA, Van Wijk R (2011). Postconditioning hormesis put in perspective: an overview of experimental and clinical studies. Dose Response, 9:209-224 [PubMed]

Ezüstnitrát hatása a csírázó búzaszemekre:

• Kolisko L (1926). Physiologischer und physikalischer Nachweis der Wirksamkeit kleinster Entitäten bei sieben Metallen. Dornach: Goetheanum Verlag.
• Pongratz W, Endler PC (1994). Reappraisal of a classical botanical experiment in ultra high dilution research. In: Endler PC, Schulte J (eds). Ultra High Dilution: Physiology and Physics. Dordrecht: Kluwer Academic Publishers, p. 121–128.
• Pongratz W, Nograsek A, Endler PC (1998). Highly diluted agitated silver nitrate and wheat seedling development. Effect kinetics of a process of successive agitation phases. In: Schulte J, Endler PC (eds). Fundamental Research in Ultra High Dilution and Homeopathy. Dordrecht: Kluwer Academic Publishers, p. 155–187.

Hisztamin hatása izolált immunsejteken:

• Belon P, Cumps J, Ennis M, Mannaioni PF, Sainte-Laudy J, Roberfroid M, Wiegant FA (1999). Inhibition of human basophil degranulation by successive histamine dilutions: results of a European multi-centre trial. Inflammation Research, 48 (Suppl 1):S17–18. [PubMed]
• Belon P, Cumps J, Ennis M, Mannaioni PF, Roberfroid M, Sainte-Laudy J, Wiegant FA (2004). Histamine dilutions modulate basophil activation. Inflammation Research, 53:181–188. [PubMed]
• Brown V, Ennis M (2001). Flow-cytometric analysis of basophil activation: inhibition by histamine at conventional and homeopathic concentrations. Inflammation Research, 50 (Suppl 2): S47–S48.[PubMed]
• Chirumbolo S, Brizzi M, Ortolani R, Vella A, Bellavite P (2009). Inhibition of CD203c membrane up-regulation in human basophils by high dilutions of histamine: a controlled replication study. Inflammation Research, 58:755-764. [PubMed]
• Lorenz I, Schneider EM, Stolz P, Brack A, Strube J (2003). Sensitive flow cytometric method to test basophil activation influenced by homeopathic histamine dilution. Forschende Komplementärmedizin, 10:316–324.[PubMed]
• Lorenz I, Schneider EM, Stolz P, Brack A, Strube J (2003). Influence of the diluent on the effect of highly diluted histamine on basophil activation. Homeopathy, 92: 11–18. [PubMed]
• Sainte-Laudy J, Belon P (1991). Biological activity of ultra low doses. II. Effect of ultra low doses of histamine on human basophil degranulation triggered by anti-IgE. In: Doutremepuich C (ed). Ultra Low Doses. London, Washington: Taylor & Francis, p. 139–144.
• Sainte-Laudy J, Belon P (1993). Inhibition of human basophil activation by high dilutions of histamine. Agents Actions, 38: 525–527.
• Sainte-Laudy J, Belon P (1996). Analysis of immunosuppressive activity of serial dilutions of histamine on human basophil activation by flow cytometry. Inflammation Research, 45: 33–34.[PubMed]
• Sainte-Laudy J, Belon P (1997). Application of flow cytometry to the analysis of the immunosuppressive effect of histamine dilutions on human basophil activation: effect of cimetidine. Inflammation Research, 46: 27–28.[PubMed]
• Sainte-Laudy J, Boujenaini N, Belon P (2008). Confirmation of biological effects of high dilutions. Effects of submolecular concentrations of histamine and 1-, 3- and 4-methylhistamines on human basophil activation. Inflammation Research, 57(S1): S01–S02. [PubMed]
• Sainte-Laudy J, Belon P (2009). Inhibition of basophil activation by histamine: a sensitive and reproducible model for the study of the biological activity of high dilutions. Homeopathy, 98:186-97. [PubMed]
• Sainte-Laudy J, Boudjedaini N, Belon P (2009). Differential effect of storage on molecular and ultra-molecular dilutions of histamine Inflammation Research, 58: Suppl 1:30-31. [PubMed]

Atropin(-szulfát) hatása izolált patkánybélre

• Cristea A, Nicula S, Darie V (1997). Pharmacodynamic effects of very high dilutions of belladonna on the isolated rat duodenum. In: Bastide M (ed). Signals and Images. Dordrecht: Kluwer Academic Publishers, p. 161–170.
• Schmidt F, Süss WG, Nieber K (2004). In-vitro Testung von homöopathischen Verdünnungen. Biologische Medizin, 1: 32–37.
• Radau K (2004). Materialwissenschaftliche Untersuchungen an pharmazeutischen Hilfsstoffen und ihre Bedeutung für die Herstellung homöopathischer Arzneimittel. Thesis. Fakultät für Biowissenschaften, Pharmazie und Psychologie, Universität Leipzig.
• Michael S (2004). Untersuchungen zur Wirkung von homöopathischen Verdünnungen am isolierten Ileum der Ratte. Thesis. Institut für Pharmazie, Universität Leipzig.

Tiroxin és pajzsmirigykivonat hatása békákra:

• Endler PC, Pongratz W, van Wijk R, Kastberger G, Haidvogl M (1991). Effects of highly diluted succussed thyroxin on metamorphosis of highland frogs. Berlin Journal of Research in Homeopathy, 1: 151–160.
• Zausner-Lukitsch C (2001). Auswirkungen von homöopathisch zubereitetem Thyroxin auf die Metamorphosegeschwindigkeit von Rana temporaria unter besonderer Berücksichtigung der Einzelhaltung und unterschiedlicher Methoden der Applikation. Thesis, Vienna University.
• Zausner C, Lassnig H, Endler PC, et al (2001). Die Wirkung von homöopathisch zubereitetem Thyroxin auf die Metamorphose von Hochlandamphibien. Ergebnisse einer multizentrischen Kontrollstudie. Perfusion, 17: 268–276.
• Guedes JRP, Ferreira CM, Guimaraes HMB, Saldiva PHN, Capelozzi VL (2004). Homeopathically prepared dilution of Rana catesbeiana thyroid glands modifies its rate of metamorphosis. Homeopathy, 93: 132–137.[PubMed]
• Welles SU, Suanjak-Traidl E, Weber S, et al (2007). Pretreatment with thyroxine (10e-8) and the effect of homeopathically prepared thyroxin (10e-30) on highland frogs – a multi-researcher study. Forschende Komplementärmedizin, 14: 353–357. [PubMed]

Foszfor hatása patkánymájon:

• Bildet J (1975). Étude de l’action de différentes dilutions homéopathiques de phosphore blanc (Phosphorus) sur l’hépatite toxique du rat. Thèse, Université de Bordeaux II.
• Andresen M (1985). Zytosolische und mitochondriale Effekte einer Intoxikation mit CCl4 am Beispiel des Lebergewebes der Ratte. Einfluss von Phosphorus D6 und Phosphorus D30. Thesis, Tierärztliche Hochschule Hannover.

Metaanalízisek: 

• Linde K, Jonas WB, Melchart D, Worku F, Wagner H, Eitel F (1994). Critical review and meta-analysis of serial agitated dilutions in experimental toxicology. Human and Experimental Toxicology, 13:481–492. [PubMed]
• Witt CM, Bluth M, Albrecht H, Weißhuhn TER, Baumgartner S, Willich SN (2007). The in vitro evidence for an effect of high homeopathic potencies – A systematic review of the literature. Complementary Therapies in Medicine, 15:128–138. [PubMed]

Génexpresszió változása:

• Bhattacharyya SS, Mandal SK, Biswas R, Paul S, Phatak S, Boujedaini N, Belon P, Khuda-Bukhsh AR. In vitro studies demonstrate anticancer activity of an alkaloid of a plant Gelsemium sempervirens. Experimental Biology and Medicine 2008, 233:1591-1601
• Frenkel M, Mishra BM, Sen S, Yang P, Pawlus A, Vence L, Leblanc A, Cohen L, Banerji P. Cytotoxic effects of ultra-diluted remedies on breast cancer cells. International Journal of Oncology 2010, 36: 395-403
• Khuda-Bukhsh AR, Sikdar S. Condurango 30C induces epigenetic modification of lung cancer-specific tumour suppressor genes via demethylation. Forschende Komplementarmedizin 2015; 22, 172-9
• Marzotto M, Olioso D, Brizzi M, Tononi P, Cristofoletti M, Bellavite P. Extreme sensitivity of gene expression in human SH-SY5Y neurocytes to ultra-low doses of Gelsemium sempervirens. BMC Complement Altern Med 2014; 14:104.

További részletek: European Committee for Homeopathy (ECH) weboldala [2] 

További részletek magyar nyelven

• Dr. Gábor Fruzsina: Homeopátia a természet- és társadalomtudományok tükrében (SpringMed) [3]

Forrás

• [1] Amit a hígításokról tudni érdemes  
• [2] ECH Biological models http://homeopathyeurope.org/biological-models/ 
• [3] Dr. Gábor Fruzsina: Homeopátia a természet- és társadalomtudományok tükrében (SpringMed)