Alapvető különbség a szokványos és a homeopátiás hígítások között, hogy a homeopátiás hígítások szakaszosan és a hígítási lépések közti dinamizálással készülnek, ami együttesen a potenciálásnak nevezett, egyedülálló gyógyszerkészítési eljárás. Ennek eredményeként a gyógyszer hatása is más, mint a dinamizálatlan hígításoké.
Tévhitek terjedtek el az orvosi-gyógyszerészi szakma, a homeopátia szkeptikusai, a sajtómunkatársak és a lakosság azon köreiben, akik járatlanok a homeopátiában – mind a hígítás kivitelezésével, a kiindulási anyagokkal, szubsztanciákkal, mind a hígítás mértékével kapcsolatban. A tévhitek és a vonatkozó legújabb tudományos ismeretek hiánya miatt gondolják sokan úgy, hogy a homeopátia szembemegy az ismert természettudományos törvényekkel. Remélhetőleg jelen cikk is segít tisztázni a félreértéseket.
Először két alapfogalmat szükséges megérteni: a dinamizálást és a potenciálást.
Dinamizálás során gyógyszergyári-laboratóriumi körülmények között gyógyszerkönyvben rögzített eljárás szerint mozgási (kinetikai) energiát közölnek a hatóanyag és az oldószer elegyével. Az energiaközlés történhet kézi vagy gépi erővel. A dinamizálás típusai: intenzív dörzsölés, keverés, rázás, áramoltatás. Időtartama óráktól napokig terjedhet.
A potenciálás eredményeként kapjuk a különleges tulajdonságokkal bíró potenciált – azaz nem csak hígított! – gyógyszert. Potenciálás hatására ugyanis további energiatípusok (hő-, elektromágneses, stb.) jelennek meg a váltakozóan zárt/nyitott rendszerben. A legkorszerűbb eszközökkel vált mérhetővé, hogy a potenciálás során nem az elvárt módon csökken az eredeti hatóanyag mennyisége, ráadásul új kémiai elemek is kerülnek a rendszerbe. A potenciált gyógyszeroldat egy olyan kolloid, melyben az eredeti elegy új fizikai tulajdonságokat is mutat.
Szokványos és homeopátiás hígítások kivitelezése
Szokványos hígítások, oldatok:
- folyamatosan (lineárisan) és/vagy
- dinamizálás nélkül kivitelezett hígítások, oldások
- előállításukhoz szükséges anyagok változóak
Hatóságilag engedélyezett homeopátiás (potenciált) hígítások:
- hivatalos homeopátiás gyógyszerkönyvi előírások alapján
- szakaszosan kivitelezett hígítási sorozatok az alacsonytól a nagyon magas (ultramolekuláris) hígításokig
- kiegészítve a hígítási lépések közötti dinamizálással
- előállításukhoz hatóságilag engedélyezett kiindulási anyag (növényi, állati, ásványi, egyéb) és oldószer (tejcukor, szacharóz, víz, alkohol) szükséges.
Fontos tudni!
- Elvileg bármit el lehet készíteni homeopátiásan, de gyógyszernek csak az minősül, amit a gyógyszerügyi hatóság engedélyez, azaz törzskönyvez. A köztudatba bedobott bizarr szubsztanciákból (pl. holdfény, vákum, hajóroncs) készült szerek Magyarországon NEM törzskönyvezettek, így forgalombahozatali engedélyt sem kaptak. Az orvos felelőssége, hogy milyen homeopátiás szert ajánl páciensének.
- A javallattal rendelkező homeopátiás gyógyszerek törzskönyvezését a gyártó által összeállított és beadott klinikai hatástanulmányok átvizsgálása után végzi el a hatóság, ha azokat megfelelőnek találta.
- Téves az a sajtóban keringő állítás, hogy „a homeopaták szerint minél hígabb egy szer, annál jobban hat”. Ilyent a homeopaták nem állítanak. Ami viszont igaz: minél magasabb egy szer potenciája, annál inkább képes mélyreható változásokat, gyógyulást eredményezni, ha a megfelelő módon választják ki a gyógyszert és a megfelelő módon adagolják.
Hígítások mértéke
Alacsony hígítások: kb. 10-5 mértékű hígításig.
- Széles körben elterjedt szokványos hígítások pl. a gyógynövény készítmények.
- Homeopátiás formában (D5-ig) leggyakrabban szintén fitoterápiás célból adjuk, pl. amikor nem szeretnénk alkoholos tinktúrát felírni, vagy a lehetséges mellékhatásokat szeretnénk kiküszöbölni, de akkor is, ha az adott gyógynövény nem beszerezhető különböző okok miatt.
Közepes és magas hígítások: kb. 10-6 – 10-22 mértékű hígítások.
- Ezek biológiailag aktív1 hígítások lehetnek szokványos kivitelezés mellett is, a hagyományos biomedicinális orvoslásban is használatosak.
- Homeopátiás potenciákat (D6-D22-ig) használ pl. a Schüssler-terápia az ásványianyag forgalom szabályozására. Gyakrabban akut, de krónikus betegségekben is alkalmazzuk a közepes potenciákat, pl. a szervek regenerálására, erősítésére.
Nagyon magas (ún. ultramolekuláris) hígítások: 10-23 mértékű és afeletti hígítások.
- Szokványos nagyon magas hígításoknál az Avogadro-állandót kell számításba venni, és így elméletileg a kiindulási anyag egyetlen molekulája sincs már jelen. Ezért a biomedicinális orvoslás nem használja ezt a hígítási fokot.
- Homeopátiás potenciáknál (D23 és C12 felett) azonban más a helyzet. Különböző kutatócsoportok által megismételt fizikai alapkutatások arra engednek következtetni, hogy az eddig ismertek mellett egyéb jelenségek (kavitáció, flotáció, nanorészecskék és -buborékok képződése, szilícium oldatba kerülése, epitaxia, klatrátképződés, stb.) is fellépnek a potenciált szerekben. Olyan fizikai-kémiai hatások érik tehát potenciálás során az elegyet, hogy a végbemenő – elsősorban fizikai – állapotváltozások miatt a homeopátiás hígításoknál az Avogadro-állandó korlátozottan érvényesül. A nagyon magas hígítások hatását biológiai modellvizsgálatokban is kutatják. A homeopátiás gyakorlatban a D30/C30 és afeletti potenciákat már kifejezetten személyreszabottan adja szakember többnyire krónikus, de néha akut betegségekben is.
- 1. Eskinazi D (1999). Homeopathy re-revisited – is homeopathy compatible with biomedical observations? Archives of Internal Medicine, 159:1981–1986 https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/10510983