Két egészen kezdeti homeopátiás tapasztalatomat szeretném elmesélni, melyek elindítottak minket a „homeopátiás úton”. Mind a két eset több, mint 15 éve történ Franciaországban, ahol a tapasztalataink alapján úgy néz ki, már akkor széles körűen elterjedt volt a homeopátiás szerek alkalmazása.
Azokban az időkben már együtt voltam a feleségemmel, de még nem voltak gyermekeink.
Az utolsó tavaszi franciaországi közös baráti síelés alkalmával fent voltunk a magas francia Alpokban. A kis falu, ahol a pályaszállásunk volt (ezért jártunk akkor oda igazából síelni, na meg mert még kibírtuk a nagyon hosszú utazást) bőven 2000 méter felett feküdt, és a pályák egészen 3000m magasan kezdődtek. Az én kis hazai viszonyokon edződött szervezetem nem jól bírta ezt a magasságot, és valamiféle hegyibetegség szerű állapotba kerültem: folyamatosan émelyegtem, szédültem, gyenge voltam, és alig bírtam egy-kétszer lecsúszni a pályán, különösen felhős időben, aztán pihennem kellett. Feleségem, aki francia tanárnő, bement a helyi falusi kis gyógyszertárba, és elmesélte a helyzetemet a heggyel. Homeopátiás szert adtak neki, melyet abból a növényből készítettek, amit az Andokban élő helyi népek is arra a célra használnak, hogy fenntartsák a magashegyi környezetben a munkabíró képességüket. Talán egy-kétszer vettem be a szert (5-5 golyócskát, ahogy a francia gyártó javasolja), és utána egészen megtáltosodtam, amin aztán felbuzdulva még esténként is alig lehetett leszedni a pályákról, akármilyen időjárás volt is.
Ezekben az időkben egy másik alkalommal feleségemmel Franciaországban nyaraltunk. Egy jó kis Skodával mentünk, állandóan úton voltunk, és az olcsó F1 hotelhálózat moteleiben szálltunk meg aludni, mely szállók mindig egy-egy város bevezető útvonalán helyezkedtek el. Ez egy olcsó hotelhálózat minimális személyzettel. A szobákban maximum csak mosdó volt (na már a mi általunk megfizethető árfekvésben), és a konyha, fürdő és WC közös volt, méghozzá olyan, hogy egybeöntött műanyag kabinok (kis fürdőszobák) voltak, melyek érmével működtek, és öntisztító berendezéssel voltak felszerelve, tehát nem volt külön személyzet, aki takarította. Na, nekem ettől a helyzettől megilletődve székrekedésem alakult ki. A harmadik napon reggel bementünk egy sima patikába, ahol feleségem előadta az esetemet, és segítséget kért. A patikus megkérdezte, hogy adhat–e homeopátiát, mert ő azt javasolná. Mivel már volt konkrét jó homeopátiás tapasztalatunk, elfogadtuk a javaslatát. Az eredmény már aznap este megmutatkozott. A homeopátiás hatás az által vált számunkra nagyon meggyőzővé, hogy egyáltalán nem úgy hatott, mint mondjuk egy jó kis hashajtó, tehát egyrészt nem lett hasmenésem (aki ismeri a homeopátia hatásmechanizmusát, annak ez nyilvánvaló), másrészt kigyógyított abból a pszichés helyzetből, ami miatt a székrekedés egyáltalán kialakult. Innentől kezdve szó szerint bárhol képes voltam elvégezni a dolgomat, amikor kellett.
Ettől fogva gyógyítjuk magunkat homeopátiával. Pár évre rá ki is dobtuk az összes, már nem használt gyógyszert a háztartásból. 2000-ben megszületett az első gyermekünk, és azóta CSAK homeopátiával gyógyítunk a családban. Három gyermekünk van és már a legkisebb is másodikos iskolás. A legnagyobb, még születésekor kapott a kórházban antibiotikumot, a középső meg egyszer eltörte a lábát, és akkor kapott az első pár éjszaka fájdalomcsillapító gyógyszert, de ezen a két eseten kívül csak homeopátiával (meg Schüssler sóval, és gyógyteával) gyógyítunk. Elvégeztünk mind a ketten több amatőröknek szóló homeopátiás tanfolyamot, és természetesen kapcsolatban állunk szakképzett és tapasztalt homeopata gyógyítókkal és orvosokkal.