Soha ne add fel!
Ezzel a jelszóval készültek homeopatáink a 2023. szeptember 13-15-én, Balatonalmádiban megrendezett, Országos Járóbeteg Szakellátási Konferenciára, ahol a homeopátia önálló szekciót kapott. Akik tartottak már orvos-konferencián homeopátiás előadást, megszokták, hogy bármilyen színes, tartalmas anyagot visznek, kemény támadásokkal és cinikus hozzászólásokkal kell szembenézniük. A csapat ennek tudatában vállalta a „fellépést”, ám meglepetésre a fogadtatás igen kedvező volt nem csak a hallgatóság, de a szekciót vezető, nem homeopata elnökség részéről is.
Ez hangzott el:
„Akik eddig hittek a homeopátiában, most megerősödhettek, akik meg nem, azok korrekt, meggyőző információkat kaptak. Engem meggyőztek.”
(Nem emlékszem, hogy valaha az elnöki asztal mögül nyilvánosan biztatást kaptunk volna a munkánk folytatására, de ez most megtörtént.)
Igaz, az előadások rendkívül színvonalasok, számos példával alátámasztottak és igényes kivitelezésűek voltak. Indításként Pucsok Bernadett és Sasvári Ferenc összeállítását hallgattuk meg, a már elvégzett és jelenleg is futó homeopátiás kutatásokról, melyek eredményei a “placebo”, “nincs benne semmi”, “nem is hat” vádakra volt kemény, megalapozott válasz. A felvázolt alapkutatások, metaanalízisek és a több ezer résztvevős franciaországi epidemiológiai vizsgálat eredményei ékesen bizonyítják, hogy a homeopátia megállja a helyét a tudomány frontján is.
Az, hogy ez nem csak az elméletben, de a gyakorlatban is igaz, erre Molnár Mariann lendületes és igen izgalmas előadása volt a válasz. Fotókkal és zárójelentésekkel, ambuláns lapokkal dokumentált akut és krónikus esetei, a betegek látványos gyógyulása nem csak engem győzött meg a homeopátia hatásosságát illetően.
Gyakran felmerül a kérdés, hogy összeegyeztethető-e a hagyományos kezelés a homeopátiás gyógyítással. Katona Edit előadásában láthattuk, hogy nagyon is, hiszen az általa alkalmazott integratív szemléletű terápiák magukba foglalják mindkettőt, de úgy, hogy a nagyon sok mellékhatással bíró pszichofarmakonok a háttérbe szorulhatnak.
A következő előadó, Sal Péter, mint gyakorló gyermekorvos, több évtizedes munkája során személyesen is megtapasztalta az elsősorban homeopátiával kezelt páciensei jobb egészségi állapotát a csak hagyományos úton gyógyított betegekkel szemben. Sal doktor mégsem a saját tapasztalataira hivatkozott, hanem egy indiai-izraeli munkacsoport randomizált klinikai vizsgálatát ismertette, amit 0-24 hónapos korú kisdedekkel végeztek. A homeopátiával kezelt csoport akut megbetegedéseinek száma fele annyi volt, mint a csak konvencionális terápiával kezelteké, de a testi fejlődésük is kielégítőbbnek mutatkozott.
Végül a szekciót Jónás Eszter előadása zárta a daganatos megbetegedések kiegészítő homeopátiás kezeléséről. A szépen dokumentált prezentációja nem csak arról szólt, hogyan lehet az onkológiai betegek állapotán könnyíteni, de jó példa volt arra is, hogy lehet a hagyományos kezelés mellett a homeopátiát alkalmazni mind a mellékhatások csökkentése érdekében, mind a betegek jobb életminőségének eléréséhez.
Az előadások után, hazafelé az járt a fejemben, ha az orvostársadalom végre elfogadná, hogy a homeopaták is gyógyítani akarnak, hogy ők is a betegek gyógyulásáért, jobb egészségi állapotáért dolgoznak és ha a konvencionális orvosok nagyobb toleranciát tanúsítanának a tudományosan is megalapozott homeopátiával szemben, milyen hatalmas lépést jelentene a betegek egészsége felé vezető úton.
Számomra ez a konferencia ennek a remélt úton megtett első lépést jelentette.