A Boldogkői-jelenség

Missziós tevékenységet folytat közel másfél éve a média mindenféle felületén Prof. Dr. Boldogkői Zsolt. A küldetés célja: lerántani a leplet az áltudományokról, azon belül is az alternatív orvoslásról, és legfőképpen a homeopátiáról, akupunktúráról, kínai orvoslásról. Ez a küldetés azt is szolgálja, hogy az embereket, a – szerinte – szerencsétlen, átvert és anyagilag lehúzott betegeket felvilágosítsa eltévelyedésükről, és az egyetlen helyesnek gondolt útra terelje őket: az akadémikus orvoslás útjára.

Boldogkői Zsolt kifejezetten energikus, fiatalos jelenség a színen, vág az esze. Újabban azonban inkább szánakozva figyeljük médiaszerepléseit. Szánakozva, na meg némi döbbenettel, ahogy beleragadni látjuk sajátos téveszmerendszerébe.

Első számú téveszméje, hogy ő a gyógyítás felkent szakértője. Hogy mint biológus a hagyományos és nem hagyományos, azaz alternatív/komplementer/integratív gyógyítás (maradjunk az integratív kifejezésnél) hiteles megmondó embere. A tudomány szócsövének vallja magát. Nem zavarja sem őt, sem híveit az, hogy speciel pont az orvostudományt nem tanulta, sem annak több tucatnyi klinikai ágát, nem vizsgázott és vizsgázik ezekből ötévente, mint minden szakorvos, és főleg: nem gyakorló orvos. Nem zavarja az sem, hogy nem tanult alternatív gyógyító módszereket olyan szinten, hogy azokból vizsgázni tudjon, és nem gyakorolja az integratív orvoslást sem. Delúziója odáig terjed, hogy a hagyományos és a nem hagyományos irányzatok egymással vetélkednek, mert közös út nincs, a dolgok vagy fehérek, vagy feketék. 

Magyarán szólva vannak bizonyos elméleti ismeretei – mert ismerjük el, tanult ember ő, biológusi PhD fokozattal -, csak éppen ezeket a gyakorlatban nem próbálta ki, orvosi diploma híján. Így tán érthető, hogy teljességgel hiányzik belőle az a gyógyítói alázat, ami e hivatást választóknál szükséges. Alázat, hiszen a páciensek megtisztelnek bennünket bizalmukkal, és sokszor be kell látnunk, hogy tehetetlenek vagyunk a betegségekkel szemben, nem vagyunk mindenhatók. Ha követjük „a beteg üdve a legfőbb törvény” és a „ne árts” hippokratészi elveket, minden gyógyító lehetőséget meg kell fontolnunk a páciens érdekében.

Ezzel elérkeztünk egy újabb Boldogkői-téveszméhez: a hivatalos orvostudomány minden beteget meg tud gyógyítani, annál fogva, mert tudomány. Annak minden kritériumának megfelel. Egy aprócska bökkenő nem tűnt még fel a biológus szakembernek: az, hogy a tudomány, bár valóban a modern társadalom fejlődésének motorja, de nem az egyetlen motorja! Nem tud ugyanis kalkulálni a tudomány – köztük az orvos- vagy közgazdaság-tudomány, mint részben humán tudományok – az emberi elme, psziché „zavaró” jelenségével, kiszámíthatatlan viselkedésével és reakcióival, ami sokszor felülírja egy adott folyamat tudományosan előre megjósolható végkimenetelét.

Azonban Boldogkői, mint ismeretes, nem orvos, és nem is pszichológus vagy pedagógus, így nem feltétlenül várható el tőle, hogy megértse és elfogadja az ember lelki és mentális működését. Legyünk hát némileg elnézőek vele. Már csak azért is, mert az elfogultság genetikailag is determinált – ezt tőle magától tudjuk.

És itt következik Boldogkői úr harmadik, mindent elsöprő téveszméje, mely küldetését is táplálja, és melyhez a médianyilvánosságot és az ebből fakadó konfliktus helyzeteket is kénytelen felvállalni. Az a fixa ideája tudniillik, hogy meg kell menteni az emberiség azon részét – legyenek bár orvosok, gyógyszerészek, medikusok, de legfőképp a laikus és beteg emberek –, akik az alternatív orvoslásban is látnak fantáziát. Szavaival élve: az átvert áldozatokat. Nemes lélekre vall ez! Csakhogy ismét pszichológiai ismeretei és készségei hiányára utal, hogy „átverők és átvertek” kettős játszmáját véli látni azon jelenségben, amikor egy beteg ember valami mást keres, miután nyavalyája kifogott a hivatalos orvostudományon. Vagy ami még rosszabb, és nem kívánjuk senkinek, jobban szenved a károsnak bizonyuló terápiáktól, mint mielőtt bizalmával felkereste az orvostudomány egyik gyakorlati képviselőjét. A beteget persze csöppet sem fogja zavarni, miután meggyógyult végre, de legalábbis jobban van integratíve, hogy ő – Boldogkői szerint – egy átvert, szerencsétlen és tudatlan áldozata az őt „átverő, kapzsi és minden hájjal megkent”, „másféle” orvosnak. 

Annak az orvosnak, aki nem mellesleg orvosegyetemet végzett – Boldogkőivel ellentétben –, majd szakvizsgát szerzett többéves elméleti és gyakorlati tanulást követően – Boldogkőivel ellentétben –, levizsgázott az egyik orvostudományi egyetemen szintén többéves, önerőből finanszírozott tanulás és gyakorlás után az adott alternatív gyógymódból IS – Boldogkőivel ellentétben –, ezután folyamatosan továbbképzi magát mind szakorvosként, mind integratív szemléletű orvosként, szintén önerőből, és ötévente vizsgázik – Boldogkőivel ellentétben. Mindezeken felül pedig a hatályos rendeletben előírt feltételeknek megfelelően – többnyire ismét önerőből – rendelőt nyit, ahol a nem akadémikus gyógyítását IS folytathatja. Merthogy van olyan, aki elméleti intézetvezetői pozíció helyett – inkább gyógyítani szeretne. Alapos felkészülésének ellenére mégsem lehet biztos abban, hogy minden beteg embert meg tud gyógyítani, mert ez nem kizárólag rajta múlik, még csak nem is a tudományon múlik. 

Ezért nem is lehet átverő.  

Ha nagyon nagyvonalúak akarunk lenni, akkor harmadszor is elnézőek lehetünk Boldogkői úrral. Feltételezhetjük, hogy ő (és ismerősei, rokonai) vagy nem volt még beteg, vagy nem kezeltette magát, vagy kiválóan meggyógyult kizárólag az általa tudományosnak tartott orvoslástól, és kiválóan tolerálta is a kezelést. Következésképpen sosem kellett alternatívában gondolkodnia, mint például gyógyteák, masszázsok, gőzölések, borogatások, hogy a  „vadabbakat”, mint a homeopátia vagy az akupunktúra, ne is említsem. 

Ez esetben Boldogkői úr egy ritka boldog és szerencsés ember – a Jóisten jókedvében teremthette meg őt. Olyan genetikai adottságokkal, amelyek nyilvánvalóan evolúciós túlélését szolgálják. Humoros, kitartó és nagylelkű harcosa ő a tudománynak. A harc során szerzett egy olyan tapasztalatot, hogy aki elkötelezett gondolkodású, annak véleményét észérvekkel megváltoztatni nem lehet. Ebben egyet is értünk. Nem is áll szándékunkban meggyőzni sem őt, sem mást megizmosodott téveszmerendszerének torzságáról.  Lelke rajta. Annál is inkább, mivel időnként mindannyiunknak szüksége lehet némi kis téveszmére. Máskülönben milyen unalmas is lenne a világ! 

Dr. Katona Edit

Magyar Homeopata Orvosi Egyesület elnöke

2014. november 18.