Kislányom zavartalan terhesség után a 40. héten született komplikáció mentesen, teljesen egészségesen. Fejlődése töretlen volt 8 hónapos koráig: súlya megfelelően gyarapodott, mozgása "a nagy könyv szerint" fejlődött, nyugodt, érdeklődő baba volt.
8 hónapos korában személyisége alaposan megváltozott, mintha egy előrehozott dackorszak kezdődött volna nála - nagyon sírós, eléggé görcsös és zárkózott lett. Azonban mindezek a tünetek még nem adtak okot aggodalomra, kb. 2 éves koráig nem tűnt fel, hogy esetleg baj van a fejlődésével. Akkor úgy tapasztaltam, hogy beszéde kissé megkésett és a gyermek néha furcsán mániákus tüneteket mutatott. Ekkor megvizsgálta korai fejlesztő gyógypedagógus, aki enyhe lemaradást tapasztalt nála és különböző fejlesztő játékokat javasolt számára, de azt tanácsolta, hogy várjunk, mivel nagyon eltérő lehet a gyerekek fejlődése.
Lányom 5 éves volt, amikor óvodai logopédiai vizsgálat beszédében elmaradást mutatott ki és ettől fogva logopédiai kezelésre jártunk, mely eleinte apró javulást eredményezett, de kb. fél év után megtorpant a terápia. Javasolták, hogy kiegészítésül keressünk mozgásterápiát számára, mert a klasszikus logopédiai módszerek csődöt mondtak nála. Így kezdte el a TSMT terápiát közel 6 évesen. A terápia elkezdése előtt kislányom iskolaérettségi vizsgálaton esett át (ámbár "év vesztesként" még nem volt tanköteles) és megdöbbenésünkre még 30%-ot sem ért el teljesítménye, bár én tudtam, hogy okos gyerek. A vizsgálat erős idegrendszeri éretlenséget mutatott ki, mely sok területen megnyilvánult: lányom mozgásának rendezetlenségében, a ritmusérzék fejletlenségében, lassúságban, érzékelés területén, stb. A terápia gyors és látványos javulást eredményezett sok területen (még a társas kapcsolatokban is), de a gyermek beszédhibája nem javult.
Ebben az állapotban találkoztunk a homeopátiával. Felmerült a gyanú, hogy problémáink okozói esetleg a csecsemőkorban többször ismételt oltások lehetnek - erre mutattak a babakori személyiségváltozások is. A kislányom alkati szerekkel kezelése előtt (és aztán közben is) történt DIPERTE oltás kivezetés, melyre szervezete látványosan reagált: erőteljes szamárköhögéses tüneteket mutatott. A kivezetést többször ismételni kellett. A gyerek idegrendszeri és beszédfejlődése ezek után gőzerővel beindult: 6 és fél évesen még félő volt, hogy kisegítő iskolába kerül, 7 és fél évesen két tannyelvű általános iskolába felvételizett és be is került. Azért esett az adott iskolára a választásunk, mivel környékünkön ez az egyetlen olyan iskola, ami kis osztálylétszámokkal működik és gyermekünk így nagyobb figyelmet kaphatott. A logopédiai problémával küszködő gyermeket is - terapeutája javaslatára - be lehetett íratni ilyen típusú iskolába, mert a korábban diagnosztizált beszédfogyatékossága kb. háromnegyed év alatt "pöszeséggé" szelídült! (Legfeljebb angolul is pösze lesz - mondta logopédusunk.)
Ma a kislányom 10 éves, az "r" hang kiejtése okoz számára csak nehézséget. A 3. osztályban nagyon jól teljesít, olvasásból, helyesírásból olyan szinten van, ami a szakember véleménye szerint a tudomány mai állása alapján - ismerve előző nehézségeit - nem volt várható, szinte lehetetlen. Semmilyen tanulási nehézsége nincs, idegen nyelvből is magasan jól teljesít. Egyetlen hátráltató tünet maradt csak meg: a lassúság, de ez személyiségéből is fakad, mert nagyon alaposan és pontosan szereti elvégezni feladatait.
Véleményem szerint, homeopátiás kezelés nélkül lányom idegrendszeri fejlődése talán soha nem jutott volna el erre a szintre és lassú érése miatt ma valószínűleg valamilyen speciális iskolába kellene járatnunk.