Hamis(új)ságírók esetei a homeopátiával - 2. rész

Régi idők focija... Magyar Idők homeopátiája... Időben visszafelé haladva a magát konzervatívnak hirdető Magyar Idők 2015. november 1-i számában Fáy Zoltán Mágikus elemek c. összeállítását olvashatjuk. Az előző részben bemutatott, tudományosságra szelektíven kiváncsi hamis(új)ságírás itt fájóan átcsap egy másik publicisztikai csúnyaságba: a valóságot torzító „ismeretterjesztés”-be.

Az újság olvasói valószínűleg meglepődnének, ha tudnák, mennyi magyar vonatkozása van a természetes, mellékhatásmentesen gyógyító homeopátiának. Tudta Ön, hogy felfedezésében Erdélynek is szerepe volt? S arról hallott-e, hogy a Monarchia idején a magyar önállósodási törekvések egyik eszközévé vált? Tényleg! Létezik „régi idők homeopátiája”? De még mennyire! Bennünket, magyarokat büszkeséggel tölthetne el, hogy a 

XIX. században Magyarország homeopátiás nagyhatalomnak számított! 

Büszkék lehetnénk, ha hagynának! De ezt valamiért a Magyar Idők újságírója sem akarja. A Magyar Homeopata Orvosi Egyesület viszont elküldte helyreigazítási kérelmét a főszerkesztőnek. Vajon érdeklik őt a valódi tények? A homeopátia felfedezése hiteles adatok alapján két történelmi kort is érint. Kiváncsiak volnánk, hogy Fáy Zoltán milyen forrásokból dolgozott, mivel állításai „kissé” eltérnek az eddig ismert tényektől. 

Ki tudja, miért, a cikk 

• a homeopátiát megalkotó német Hahnemann s mások megfigyeléseit egy Cullen nevű skót orvosnak tulajdonítja 
• „elfelejti” említeni, hogy Hahnemann orvos volt; mi több, gyógyszerész és vegyész is, tucatnyi nyelvet beszélt és fordított, pl. görögöt is, ennek később még lesz jelentősége 
• nem tartja érdekesnek leírni az erdélyi kapcsolatot: a rendkívül művelt és széles látókörű Hahnemann doktor az 1770-es évek végén az erdélyi nagyszebeni kormányzó orvosaként és titkáraként dolgozott, miközben orvostörténeti kutatásokat végzett, s ottléte alatt malárián esett át, s kínafakéreggel gyógyították meg 
• azt sugallja, hogy Hahnemann csupán saját magán végzett próbája eredményeképp jutott el a homeopátia egyik alapelvéig
• meghamisítja Hahnemann Hippokratészről való vélekedését: nem, hogy nem helyezkedett szembe az ókori görög orvossal – akit végtelenül tisztelt! –, hanem felhívta a figyelmet a nyugati orvoslásban addig figyelmen kívül hagyott, a hasonlóság elvére épülő gyógyítás hippokratészi tanítására. 

Lássuk hát a történelmi tényeket!

Malária és a homeopátia? 

Hahneman tíz évvel későbbi, önmagán végzett kísérlete során, maláriásan a saját gyógyulásához is szedett kínafakéreg porból vett be egyre többet, s ettől ismét a malária tüneteit élte át. Így értette meg Hahnemann – és nem Cullen, kedves Fáy Zoltán! –, hogy a "hasonló a hasonlótól gyógyul". A hozzá hasonló, ízig-vérig tudós ilyenkor kiváncsian felteszi a kérdést: vajon másra is ugyanígy hat-e a kínafa? Rávette több kísérletező kedvű kollégáját, barátját is, hogy a kegyetlenül keserű porból ők is fogyasszanak el pár adagot. Mindannyian túlélték a maláriaszerű tüneteket (váltóláz, hideglelés, kimerülés), megerősítve Hahnemann tapasztalatait és feltevését. A kínafakéreg – és nem a kinin! – így aztán elsőként került be a homeopaták gyógyszerkönyvébe, China néven. Maga a kínafakéreg akkoriban nem volt közismert, s ritkaságszámba ment. Kínának semmi köze hozzá, valójában Peruból hozták Európába a fakérget, neve is perui eredetű.

Hahnemann felhívta a figyelmet a hasonlóság elvére épülő gyógyítás hippokratészi tanítására

Malária után kolera! 

A régi időkben főleg a fertőző betegségek pusztítottak a lakosság körében. Mivel a szerző a kolerajárványt is szóba hozta, muszáj kiegészítenem egy igen lényeges és értékes magyar vonatkozással. Az 1831-es magyarországi kolerajárvány idején a 

homeopátiával kezelt kolerás betegek közül lényegesen többen maradtak életben, mint az akkori egyéb orvosi gyógymóddal kezeltek! 

Homeopátiás kezeléssel tíz betegből kilenc meggyógyult, míg egyéb orvosi kezeléssel csak kb. négyen. Vajon miért nem akarja népszerűsíteni Fáy Zoltán a mi magyar jelenlétünket? Vajon miért hallgatja el a magyar értékeket?

Ezek a sikerek vezettek oda, hogy Magyarországon a homeopátia a társadalmi elit, a nemesség, s főként a főrendek valamint az egyház köreiben igen népszerű lett. A katolikus és református egyház homeopátiás kórházakat alapított, egyházfik segítették elterjesztését, mely már akkor is hatékony és olcsó gyógyszereiről volt ismert. A XIX. századi, haladó szellemű 

magyar arisztokrácia, a felelős értelmiség színe-java pártolta, s az akkori orvosi kar ellenkezése ellenére a Országgyűlésben törvényesítette is a homeopátiát! 

Az uralkodóház tagjai – köztük Sissi magyar királyné, aki az Elizabethinum homeopátiás kórház védnökségét vállalta –, Széchenyi, Kossuth, a felvilágosult Wesselényi, Batthyány, Esterházy és más főúri családok homeopata orvosokat is alkalmaztak. Ha mindezek a történelmi tények felkeltették az Ön érdeklődését, ajánlom szíves figyelmébe a Homeopátia Magyarországon c. könyvet. Bónuszként egy mai érdekesség: Európa egyik legnevesebb 

homeopata orvosa és tudományos kutatója egyúttal az angol királynő háziorvosa is, 

aki ez év őszén nemzetközi tudományos konferenciára érkezik hazánkba.

A képzett honi homeopata gyógyítók büszkék a homeopátia magyar múltjára, és nem külföldön, hanem Magyarországon tervezik jövőjüket. Érdemes volna megbecsülni hivatásbéli elkötelezettségüket és gyógyításbéli eredményeiket, ezzel a magyar emberek és az ország is jobban járna. Ezek lennének az igazi MAGYAR IDŐK!

Orvosi eskünkhöz híven, Hippokratész szavaival: 

„a beteg üdve a legfőbb érdek”  

A Magyar Idők szerkesztőségét láthatóan érdeklik a történelmi szálak, valamint a régi időkből származó “varázslatos” népszerű gyógymódok. A megjelent cikk a fenti „mágikus elemek” közlésétől vált volna történelmileg igazzá és hitelessé. Meg nem is kicsit magyarrá! 

dr. Katona Edit, homeopata orvos, az MHOE elnöke