Kellene-e javasolniuk az orvosoknak a homeopátiát?

A nagynevű BMJ hasábjain [1] jelent meg egy homeopátiáról szóló vita Dr. Peter Fischer (a Royal London Hospital for Integrative Medicine orvosigazgatója, a királynő homeopata orvosa) és Dr. Edzard Ernst (homeopátiát ellenzők egyik vezéralakja) részvételével.

A cikkben a felek nem egymással vitatkoztak, hanem ellentétes álláspontjukat érvekkel igyekeztek alátámasztani. Ennek összefoglalóját olvashatják az alábbiakban.

IGEN – Peter Fisher

• A homeopátia hatásmechanizmusa azok közé a napjainkban egyre nagyobb érdeklődést kiváltó jelenségek közé sorolható, amelyeknek a lényege a különféle anyagokra adott másodlagos, ellentétes vagy paradox reakció [2]. Ide tartozik például a hormézis vagy a visszacsapási jelenség (rebound effect).
• A magas hígítással kapcsolatban Fisher a reprodukálható in vitro   kísérleteket említi (pl. a potenciált hisztamin kiváltotta bazofil degranuláció gátlást), és azt, hogy a fizikai alapkutatások igazolják: a homeopátiás gyógyszerek gyártása során  megváltozik  az oldószer szerkezete és ún. nanorészecskék [3] képződnek benne.
• Az Ausztrál Nemzeti Egészségügyi és Orvosi Kutatási Tanács (NHMRC) nemrégiben megjelent, a homeopátiát elmarasztaló tanulmányával kapcsolatban Fisher azt mondja, hogy a tanulmányban módszertani hiba [4] van. A tanulmány készítői szerint ugyanis azt a vizsgálatot, amelyben a homeopátia hatékonynak bizonyult „semlegesíti” egy olyan vizsgálat, amelyben ugyanolyan betegséget kezeltek egy másik szerrel, eredménytelenül. Pedig – állítja Fisher – ha egy adott állapotban egy bizonyos szer nem segít, attól még egy másik homeopátiás szer hatékony lehet. További probléma az ausztrál tanulmánnyal, hogy számos kulcsfontosságú metaanalízist egyszerűen mellőztek a szerzők.
• A 2005-ben a Lancet-ben közölt, „a homeopátia specifikus hatása nem igazolható” következtetéssel zárult metaanalízis nyolc kísérlet eredményeire hivatkozik, de ezek a kísérletek nem azonosíthatók [5], és így  érdemi vita nem folytatható róluk.
• Számos olyan vizsgálat [6] és metaanalízis [7] létezik, amelyik a homeopátia hatékonyságát támasztja alá [5].
• A negatív tartalmú publikációk komoly hatást gyakorolnak az orvosi és tudományos közvéleményre, de kevéssé befolyásolják a homeopátia általános megítélését.
• A homeopátiával kapcsolatos klinikai kutatások iránt érdeklődő olvasó az alábbi oldalon [8] is talál bőséges anyagot.
• Azok a nemzetközi vizsgálatok (pl. IIPCOS – International Integrative Primary Care Outcomes Studies), amelyekben a praxisukban homeopátiát használó  és nem használó háziorvosok eredményességét hasonlították össze [9], azt találták, hogy a homeopátiát használó orvosok betegei gyorsabban gyógyultak és körükben kevesebb szövődmény fordult elő.
• Dr. Fisher javaslata szerint az orvosoknak félre kellene tenniük a homeopátiával kapcsolatos előítéleteiket. Ha a homeopátiát a hagyományos orvoslással integrálják [10], akkor javulnak a klinikai mutatók, csökkennek az ellátás költségei [11] és kevesebb potenciálisan ártalmas hagyományos gyógyszerre van szükség.  

NEM – Edzard Ernst

• A homeopátiás szerek olyan mértékben hígítottak, hogy a C12-es potencia felett lényegében nulla a valószínűsége annak, hogy a homeopátiás golyócska egyetlen „aktív” molekulát is tartalmazzon. „Hacsak nem tévesek a természet törvényeivel kapcsolatos ismereteink, a homeopátia működésmódjára nincsen racionális magyarázat.” – írja Ernst.
• A homeopátával kapcsolatos vizsgálatok eredménye nagymértékben függ azok megtervezésétől: a kontroll nélküli vizsgálatok döntően pozitív, míg a kontrollcsoport mellett végzett klinikai vizsgálatok  negatív eredménnyel zárultak.  A magyarázat Ernst szerint egyértelmű: a pozitív megfigyelések a nem specifikus hatásoknak, a placebo effektusnak köszönhető. 
• A legtöbb független, randomizált placebo kontrollált vizsgálat nem találta hatékonynak a homeopátiát, míg a homeopátiát hatékonynak kimutató vizsgálatok  - Ernst szerint – súlyos módszertani hibát tartalmaztak. Hivatkozik a fentebb idézett idei ausztrál vizsgálatra is, mint a „legátfogóbb, független és szigorúan megtervezett” vizsgálatra, amely nem ajánlja a homeopátiát.
• A homeopátia ártalmas lehet, mert a valóban hatékony kezelés helyett alkalmazzák vagy a hagyományos oltások helyett ajánlják.
• „A nagy hígítású homeopátiás szer nem árthat, de ugyanez nem mondható el a homeopatákról” – állatja Ernst.
• Az Európai Unióban évente több mint egymilliárd eurót költenek homeopátiás szerekre. Az egészségbiztosítási támogatás ugyan csökkent, de még mindig létezik, és ezt a pénzt máshol, hasznosabban is el lehetne költeni.
• Hamis az a megállapítás, hogy a betegek igénye miatt az egészségbiztosításnak támogatnia kell a homeopátiát. A betegek választása fontos, de annak a bizonyítékokon alapuló eljárásokra kellene vonatkoznia. 
• Összegezve: a homeopátia valószínűtlen alapelveken nyugszik, előnyei nem múlják felül az okozott kockázatot és jelentős költségei vannak. Ajánlása az egészségügyi személyzet részéről ezért ésszerűtlen, sőt etikátlan dolog.