Növénycsalád: Urticaceae-Csalánfélék
Előfordulás: Nitrogénben gazdag talajokon, világszerte elterjedt
Hatóterület: A csalán különösen a bőrre, a mellmirigyekre, a húgyúti-nemi traktusra, az izmokra és az ízületekre hat.
Vezértünetek: Bevált gyógyszer heveny csalánkiütés (Urticaria), húgysavas lerakódások a húgyutakban (vesekő, vesehomok), ízületekben, köszvényes láz, angioneurotikus ödéma, izom rheumatizmus, csökkent tejtermelés.
Alkalmazás: Az Urtica urens szúró-égető fájdalmakat okoz. Mivel a csalán egészséges embereknél heveny csalánkiütést vált ki-vörös, kiemelkedő, viszkető foltokkal- egyes élelmiszerek, pl. tej, tojás, halfélék, rákok, vagy akár gyógyszerek által kiváltott, heveny csalánkiütés esetén is alkalmazható. További bevált indikációja a vesekólika, a mennyiben azt kisebb vesekő vagy vesehomok váltja ki. Az Urtica az anyatej elválasztását is szabályozza, a kisebb potenciák (D4-D6) fokozzák a tejmennyiséget, a nagyobb potenciák viszont tejapasztó hatásúak. A panaszok rosszabbodnak havas vagy nyirkos hideg levegőn, és érintésre.
Hatóanyagok: A föld feletti részekben flavonoidok, fenolkarbonsav, szkopoletin, ásványi anyagok (kovasav, kálium sók), klorofill és karotinoidok, a csalánszőrökben aminok , mint acetilkolin, hisztamin, szerotonin, hangyasav található. A gyökerekben lignanok, keramidok, poliszacharidok vannak.
Előállítás: A virágzáskor szedett friss, egész növény.