A Homeopátiás Kutató Intézet (HRI) válasza az ausztrál NHMRC jelentésre

Az angol Homeopátiás Kutató Intézet részletesen válaszolt az ausztrál Nemzeti Egészségügyi és Orvosi Kutatási Tanács (NHMRC) vizsgálatára, mely kétségbe vonta a homeopátia hatékonyságát. A HRI üdvözli azon törekvéseket, melyek kritikusan értékelik a homeopátia bizonyíték-alapját, feltéve, ha azt pontosan, és objektíven teszik. Az ausztrál tanulmány sajnálatos módon nem tükrözi pontosan az eredeti homeopátiás kutatási jelentések eredményeit, és az a következtetése, miszerint a bizonyítékok „nem igazolják, hogy a homeopátia hatékony kezelés lenne bármely, a jelentésben szereplő betegségben”, súlyosan félrevezető. A médiában megjelent reakciók további téves értelmezésekhez vezettek. Ezek a médiahangok egyrészt arra utalnak, hogy nincsenek pozitív eredményű tanulmányok, amelyek a homeopátia hatásosságát mutatnák ki; másrészt azt állítják, hogy a bizonyítékok alapján a homeopátia nem jobb, mint a placebo. Egyik médiavélemény sem igaz.

A HRI üdvözli az NHMRC azon döntését, hogy a bizonyítékokat az egyes klinikai állapotok alapján, külön-külön értékelje – mely megközelítés ezt a tanulmányt messze hasznosabbá teszi, mint a negatív, ál-tudományos „Bizonyítékok ellenőrzése 2” jelentés, amit az Egyesült Királyság alsóházának „Tudomány és Technológia” különbizottsága 2010-ben tett közzé [1]. A tanulmányra szükség van és időszerű a 2006-os svájci egészségügyi technológiaelemzési jelentés [2, 3] folytatásaként, amely arra jutott, hogy a homeopátiának vannak klinikai hatásai, azonban ezt néhányan módszertani kritikával illették. 

Sajnálatos módon azonban az NHMRC súlyos hibát vétett azzal, ahogyan a bizonyítékokat elemezte, ami megmagyarázza, hogy hogyan jutottak arra a téves következtetésre, miszerint nincs „megbízható” bizonyíték arra, hogy a homeopátia hatásos lenne a 61 vizsgált betegség bármelyikében is. A szisztematikus áttekintések ezen szisztematikus áttekintése során 

az NHMRC egy adott betegség összes vizsgálatát együtt értékelte annak ellenére, hogy az egyes tanulmányokban különböző típusú homeopátiás kezelések szerepeltek.

Az NHMRC elemzői azt a kérdést tették fel: „Hatásos-e a homeopátia Y betegségben?” Abból a feltevésből indultak ki, hogy egy adott típusú homeopátiás kezelést hatásosnak mutató, pozitív vizsgálatot valamilyen módon érvénytelenít egy teljesen más típusú homeopátiás kezelés negatív eredményű vizsgálata, amennyiben mindkét esetben ugyanarról a betegségről van szó. Ez egy eléggé bizarr és példátlan módja a tudományos bizonyítékok értékelésének. A hagyományos kutatásokban a kérdés úgy szólna: „Hatásos-e X terápia Y betegségben?”, nem pedig úgy, hogy „Hatásos-e az orvoslás Y betegségben?”, amely az összes gyógyszervizsgálat eredményének összevonásán alapulna.

Bizonyos kezelések hatásosak, míg más kezelések nem. Az orvosi kutatások célja éppen az, hogy megállapítsa, mely kezelések hasznosak, és melyek értéktelenek. Ez nincs másképp a homeopátiában sem. Sajnos, ez az NHMRC által elkövetett alapvető hiba azt eredményezi, hogy a 

megállapításaik semmit nem mondanak arról, hogy bizonyos kórállapotokban melyik homeopátiás kezelés hatásos és melyik nem, ami az egész munka értékét megkérdőjelezi. 

Ha valaki helyesen tekinti át az eredményeket – meghatározott kezelésenként külön-külön – akkor igenis vannak olyan bizonyítékok, amelyek megfelelnek a NHMRC beválogatási kritériumainak (jó minőségű, prospektív, kontrollos vizsgálatok), és igazolják bizonyos homeopátiás kezelések hatásosságát számos állapotban, például:

• személyre szabott homeopátiás kezelés hasmenésben [4] és középfülgyulladásban [5,6] gyermekeknél,
• két különböző, nem személyre szabott kezelés allergiás náthára – a Galphimia glauca [7] homeopátiás gyógyszer, és a Pollen C30 izopátiás gyógyszer [8], valamint
• a nem személyre szabott komplex homeopátiás Vertigoheel gyógyszer szédülés esetén [9].

Az NHMRC-nek kötelessége lenne elismerni, hogy súlyos hibát vétett azzal, hogy a fent leírt módon vegyes adatállományokat elemzett, és ennek megfelelően módosítania kellene az áttekintő jelentést, vagy igazolnia kellene munkájuk tudományos érvényességét. Enélkül nehéz bármilyen értéket  felfedezni eredményeikben a homeopátia hatásosságát illetően.

A másik alapvető ok, amiért az NHMRC elemzői nem találtak „megbízható bizonyítékot” a homeopátia hatásosságára, az a „megbízható bizonyíték”-ra használt definíció. Bár definíciójuk néhány eleme ésszerű, mint pl. a rossz minőségű vizsgálatok hibái, 

az NHMRC figyelmen kívül hagyott jó minőségű pozitív vizsgálatokat is, „megbízhatatlannak” minősítve azokat az alábbiak bármelyikének fennállása esetén:

• A kísérletben résztvevők száma kevesebb volt, mint 150 (még akkor is, amikor az eredmény statisztikailag szignifikáns volt, amely esetben a résztvevők száma elégségesnek minősül),
• A vizsgálatot az adott kutatócsoport többször megismételte, de más, független csoport nem ismételte meg, vagy egy adott vizsgálatot még egyszer sem ismételtek meg.

Az NHMRC-nek meg kell indokolnia, hogy miért az n=150 volt a megbízható és megbízhatatlan tanulmányok közötti határvonal, és különösen azt kell megmagyaráznia, hogy egyáltalán miért számít a minta nagysága, ha az eredmény statisztikailag szignifikáns.

A HRI nem vitatja, hogy a pozitív tanulmányokat meg kell ismételni (ideális esetben több független kutatócsoport által), de igenis vitatkozunk az NHMRC-vel, amiért 

elmulasztotta a Tájékoztatójában megemlíteni ezeket a pozitív vizsgálatokat, mint ígéretes tanulmányokat, amelyeket meg kellene ismételni.

Az NHMRC az áttekintő jelentés alapján elkészített egy Tájékoztatót a nagyközönség számára. Ebben a dokumentumban is azt állítják, hogy nem találtak „megbízható bizonyítékot” a vizsgált betegségekre. Mivel a nagyközönség ezt általában úgy értelmezi, hogy nincsenek vizsgálatok ezekre a betegségekre, vagy a létező vizsgálatok hibásak valamilyen tekintetben, így az NHMRC ezzel az állítással súlyosan félrevezeti a közvéleményt.

Egy átláthatóbb értékelés felsorolta volna azokat a betegségeket, amelyekre léteznek jó minőségű tanulmányok, bemutatva, hogy bizonyos homeopátiás kezelések hatásosak, de azt is hozzátette volna, hogy bizonyítóerejű következtetések levonásához a vizsgálatokat meg kell ismételni az eredmények megerősítése érdekében.

Az NHMRC nyilvános konzultációt tartott a Tájékoztató tervezetéről, amely során külsősök véleményét is kikérték arról, hogy a dokumentum információi világosan leírják-e, hogy a bizonyítékokat hogyan tekintették át, és hogyan értelmezték. A HRI a konzultáció során adott véleményében számos aggályt fogalmazott meg, amelyek legtöbbjét jól összefoglalja az „Eredmények áttekintése” bekezdés módosítására tett javaslatunk. A Tájékoztatóban jelenleg ez olvasható:

„Nincsenek olyan kórállapotok, melyekben megbízható bizonyíték lenne a homeopátia hatásosságára. Nincsenek jó minőségű, jól megtervezett vizsgálatok elegendő résztvevővel, amelyek értékelhető eredményt mutatnának arról, hogy adott kórállapotban a homeopátia nagyobb egészségbeli javulást eredményezett, mint egy hatástalan anyag (placebo), vagy arról, hogy a homeopátia azonos egészségbeli javulást eredményezett, mint egy másfajta kezelés.”

Ahhoz, hogy az „Eredmények áttekintése” bekezdés világosan tükrözze azt, hogy a bizonyítékokat hogyan elemezték és értelmezték, a HRI azt javasolta, hogy a szöveget az alábbiak szerint módosítsák:

„A vizsgált 61 kórállapotban - amennyiben csak a prospektív, kontrollos, angol nyelven publikált jelentéseket vesszük figyelembe, és figyelmen kívül hagyjuk azokat a vizsgálatokat, amelyeket kevesebb, mint 150 résztvevővel végeztek el (még akkor is, ha statisztikailag szignifikáns, pozitív eredményt adtak), továbbá nem vesszük figyelembe azokat a kísérleteket, amelyek eredménye pozitív volt ugyan, de még nem ismételték meg őket más kutatócsoportok, valamint ha ezt követően összevonjuk kórállapotonként az összes vizsgálat eredményét - azt mondhatjuk, hogy nem volt megbízható bizonyíték a homeopátia hatásosságára.” 

Miután a nyilvános konzultációs folyamat során felhívtuk az NHMRC figyelmét ezekre az aggályokra, várjuk ezzel kapcsolatos válaszukat a megközelítésük indoklásával, vagy annak részletezésével, hogy hogyan fogják kijavítani ezeket a hibákat, mielőtt a Tájékoztatót véglegesítik.

Összességében az a tény, hogy az elemzők nem találtak egyértelmű bizonyítékot a homeopátia adott betegségekben való hatásosságára, nem meglepő, miután a szisztematikus elemzések gyakran hasonló eredményt adnak: például az allopátiás  gyógyszerek szisztematikus elemzéseinek 49%-a hasonló „inkonkluzív” következtetéshez jutott, és 96%-uk további kutatásokat javasol [10]. Ezen kívül az NHS-ben (National Health Service – az Egyesült Királyság állami egészségügyi ellátása, ford. megj.) jó bizonyítékon alapuló 2500 kezelés közül csak 15% bizonyult egyértelműen „előnyös”-nek, amely azt mutatja, hogy a legtöbb kezelés bizonyítékalapját tovább kell fejleszteni [11].

Mindamellett a HRI egyetért az NHMRC azon következtetésével, miszerint:

„Kevés az olyan jó minőségű vizsgálat megfelelő számú résztvevővel, amely a homeopátia hatásosságát vizsgálja…”

A finanszírozási források hiánya miatt a legtöbb homeopátiás vizsgálatban alacsony a résztvevő betegek száma, és ahogy itt is láttuk, számos pozitív eredményű tanulmányt csupán ezért nem vesznek figyelembe. Mivel a homeopátiás kutatásokra rendelkezésre álló források elenyészőek az allopátiás gyógyszerek kutatására fordított összegekhez képest, a homeopátia a 22-es csapdájában találja magát – a kritikusok azt mondják, hogy nincs elég tanulmány a hatásosság bizonyítására, mert a meglévő kísérletek túl kis méretűek, majd a „bizonyítékok hiányát” használják fel arra, hogy ne adjanak több forrást jövőbeli kutatások végzésére.

Ami a kutatási standardok emelését illeti, ez valamennyi kutatásra vonatkozó igény. Eddig csak egyetlen tanulmány vizsgálta kifejezetten a kísérletek minőségét, összehasonlítva az egymásnak megfeleltethető homeopátiás és allopátiás gyógyszervizsgálatokat. Az eredmények azt mutatták, hogy 

a homeopátiás vizsgálatok valójában jobb minőségűek voltak, mint a hasonló allopátiás gyógyszervizsgálatok,

a homeopátiás tanulmányok 19%-át „jobb minőségű”-nek értékelték, szemben az allopátiás gyógyszervizsgálatok 8%-ának ilyen minősítésével [12].

Röviden összefoglalva, az NHMRC jelentés kiemelte a kiegyenlített játéktér szükségességét, mint például:

• Elegendő forrásra van szükség jó minőségű, nagyméretű vizsgálatokhoz, hogy teszteljék a legígéretesebb homeopátiás kezeléseket (mint a fent említetteket például), és
• a meglévő bizonyítékalapot azonos tudományos módszerek alapján kell értékelni, mint amelyekkel az allopátiás kezeléseket értékelik.

Csak ezzel a friss és korrekt megközelítéssel lehet elmozdulni a homeopátiát övező évtizedes viták holtpontjáról, és lehet olyan kutatásokat végezni, amelyek a nagyközönség, az egészségügyi szolgáltatók és a döntéshozók számára is valóban hasznos információkat nyújtanak a homeopátia klinikai értékéről.

Hivatkozások

1. Great Britain, Parliament, House of Commons & Science and Technology Committee. Evidence check 2: homeopathy. (TSO, 2010). 

2. Bornhöft, G. et al. Effectiveness, safety and cost-effectiveness of homeopathy in general practice - summarized health technology assessment. Forsch. Komplementärmedizin 2006 13 Suppl 2, 19–29. (2006). 

3. Bornhöft, G. & Matthiessen, P. Effectiveness, safety and cost-effectiveness of homeopathy in general practice. (Springer, 2011). 

4. Jacobs et al, Homeopathy for childhood diarrhea: combined results and metaanalysis from three randomized, controlled clinical trials, Pediatr Infect Dis J, 2003;22:229–34.

5. Jacobs, J., Springer, D. A., et al. (2001). "Homeopathic treatment of acute otitis media in children: a preliminary randomized placebo-controlled trial." The Pediatric infectious disease journal 20(2):177- 183. 

6. Sinha et al. Randomised controlled pilot study to compare Homeopathy and conventional therapy in Acute Otitis Media. Homeopathy 2012, 101: 5-12. 

7. Wiesenauer and Lüdtke. A meta analysis of the homeopathic treatment of pollinosis with Galphimia glauca. Forsch. Komplementärmed. 1996; 3: 230-234. 

8. Reilly, D. T., Taylor, M. A., et al. (1986). "Is homoeopathy a placebo response? Controlled trial of homoeopathic potency, with pollen in hayfever as model." Lancet 2(8512): 881-886. 

9. Schneider et al. Treatment of vertigo with a homeopathic complex remedy compared with usual treatments – a meta-analysis of clinical trials, Arzneim.-Forschung 2005, 55(1) 23-29. 

10. El Dib, R. P., Atallah, A. N. & Andriolo, R. B. Mapping the Cochrane evidence for decision making in health care. J. Eval. Clin. Pract. 13, 689–692 (2007). 

11. Garrow, J. S. How much of orthodox medicine is evidence based? BMJ 335, 951–951 (2007). 

12. Shang, A. et al. Are the clinical effects of homoeopathy placebo effects? Comparative study of placebo- controlled trials of homoeopathy and allopathy. Lancet 366, 726–732 (2005). 

További információk: info@hri-research.org, vagy látogassa meg a www.hri-research.org oldalt.

A tanulmány teljes fordítása pdf dokumentumban is olvasható.