A XIX. század első felének nagy homeopata orvosegyéniségei (folytatás)

Almási Balogh Pál (1794-1867)

Fáradhatatlan orvosi és kulturális szervező munkájával érdemelte ki a fiatalabb homeopata nemzedékek és a kortársak feltétlen tiszteletét. Valódi reformkori polihisztor volt, aki sokoldalú műveltségét a nemzeti felemelkedés érdekében használta fel. 1825-ben, fiatal orvosként németországi körútra indult, ekkor ismerete meg Hahnemannt, és ez meghatározta pályafutásának alakulását. Homeopata orvosként ő vált a legismertebbé és a legnagyobb szaktekintéllyé, hozzá fordult tanácsért a legtöbb közéleti személyiség, Széchenyi István és Kossuth Lajos is páciensei köréhez tartozott. (Népszerűségben csak Argenti Döme érte őt később utol.)

Alapító tagja volt szinte valamennyi jelentős reformkori intézménynek, tudományos mozgalomnak. A folyóiratokban és akadémia évkönyvekben számos tudományos értekezése jelent meg. 1856-ban ismét hosszabb külföldi utat tett az Akadémia tekintélyes tagjaként. Párizsi, londoni, brüsszeli tudományos társaságokkal és intézetekkel vette föl a kapcsolatot, hogy ezzel is az Akadémia javát, ill. a hazai tudományos fejlődést szolgálja. Tekintélyéből következett, hogy a Magyar Hasonszenvi Orvosegyletnek ő lett az első elnöke 1865-ben.