HAHNEMANN
Hippokratész már régen megírta,
Hasonló a hasonlót gyógyítja.
Hahnemann, mikor ezt elolvasta,
Talán a következőt gondolhatta:
Ha az elmélet mélyére ásunk,
Természeti működést találunk,
Amit a Teremtő megalkotott,
S az embernek hozzá tudást adott,
Hogy akinek van rá nyitottsága,
Az megértse, s javára használja
A betegségektől szenvedőknek,
Vagyis az egész emberiségnek.
Az ősi tanításban elmélyedt
A zseni, és talált ott egy kincset:
Felbecsülhetetlen az értéke,
Akárcsak az ember egészsége.
E gyógymód a homeopátia,
Melynek módszerét is kidolgozta.
Mint ékszerész, ki durva gyémántból
Csodálatos ékköveket csiszol,
Ő a homeopátiás elvet
Nézte, s új gyógyszereket teremtett.
Közben harcolt a betegségekkel,
S nem kevésbé a hitetlenséggel,
Mit a szűk látókör és irigység
Táplált - és fog, míg lesz emberiség.
Gyógyszereiben nem volt már anyag,
Mégis varázslatosan hatottak,
Mert energia szinten működtek,
Hol a betegségek keletkeznek.
A lelki-szellemi régióban
És a magasabb dimenziókban
Hangolódik el a harmónia,
Mely az életet mozgásban tartja.
Ki ezt nem ismeri, vagy nem hiszi,
S a testet csak mérgekkel kezeli,
A beteget hiába meggyötri
És a kórt gyakran csak elmélyíti.
Mert a tüneti kezelés nem más,
Mint látszat javulás - és elnyomás.
Ugyanis a kémiai gyógyszer
Ellentétes az életerővel,
S miközben sok a mellékhatása,
A gyógyulásnak inkább csak gátja.
A homeopátiás kezelést
Végző orvos, gyógyító, egy művész,
Ki Isten törvényeit tiszteli,
S a természet erőit ismeri;
Szintúgy a tudomány művelője,
Ki alapoz a kísérletekre
És nem kitalált elméletekre,
Melyeket az élet nem igazol,
Hiszen a hibás "gyógyításoktól"
A beteg csak egyre többet szenved,
S ágyából az út a sírba vezet.
Hahnemann doktor, köszönjük neked,
Hogy a sötét erejét megtörted,
És korszakodnak számos orvosát,
Mint a halál megannyi angyalát,
Leleplezted, bátran kioktattad,
S szelíd gyógymódodat tanítottad.
Képességed isteni adomány
Volt, melyet helyesen használtál:
Az orvoslásnak új teret adtál,
S a fejlődésnek utat mutattál.
Módszeredben nincsenek zsákutcák:
Míg sok tudomány tölti a kukát,
Addig a homeopátiában
Évszázadokon át változatlan
Az alapelv, s annak működése,
A gyógyszer, s a beteg kezelése;
A hatás mércéje a javulás,
Eredménye pedig a gyógyulás.
Sok millió ember hálás ezért,
Akiket ekképp az áldás elért,
Mert a jó gyógyítást elfogadták,
S mint egy csodát, megtapasztalhatták.
A gyógyítók úgyszintén köszönik,
Mert kibővültek az eszközeik,
S munkájuk oly örömteli lehet,
Mint az alkotás a művészeknek.
Akik a te utadat választják,
Hahnemann, s tanodat elfogadják,
Boldogabbak, az életük könnyebb,
Lélekben-szellemben fejlődhetnek,
Mert súlyos kórok nem korlátozzák;
Ez egy valódi földi szabadság.
Kedves Hahnemann, míg itt voltál,
Istennek és embernek szolgáltál.
Köszönjük, hogy értünk is harcoltál,
Hála a tudásért, mit ránk hagytál!
Jakab Ferenc, 2024. december