Melyek az RCT-k előnyei és korlátai?

A kutatók megszokták az olyan RCT-ket, ahol „egyazon gyógyszer kell minden betegnek”. Ezek a kísérletek ugyan mérhetővé teszik a gyógyszerhatást, de kérdés, hogy eredményük alkalmazható-e a való életben.

A bizonyítékalapú orvoslásban (EBM) „aranystandardként” kezelik a véletlenszerű csoportokba  válogatott betegek valamilyen eljárással kontrollált vizsgálatát, azaz RCT-ket. Ebből, illetve összevont elemzésükből vonnak le következtetéseket, hogy milyen terápia lehet leginkább hasznos a páciensek számára. 

Az RCT, mint gyógyszerhatást mérő modell némi kihívást jelent a homeopátás kutatásokban, ahol a kezelést általában az egyénre szabjuk. A szerfelírás nem csak a páciens betegségének tüneteire épül, hanem olyan tényezőkre is, melyek az adott páciensre jellemzők, pl. az életmódja, érzelmi állapota, személyisége, a panaszait kiváltó, súlyosbító vagy javító körülmények, étkezési szokásai, kórelőzménye, sőt, a családjában előforduló krónikus betegségek is. 

Egy személyreszabott homeopátiás beavatkozás „hatása” így a felírt gyógyszer mellett a mélyreható konzultáció és az orvos által adott egészségügyi tanácsok együttes eredménye. Ilyen körülmények között a gyógyszer specifikus hatását nehéz mérhetővé tenni az RCT módszerével [1], de nem lehetetlen [2]. Igaz ez minden olyan holisztikus szemléletű beavatkozásra, ahol nem csak a betegséget kezelik, de a pácienst magát is a betegség és gyógyulás aktív résztvevőjének tekintik. A homeopátia, mint gyógymód hatását ezért legjobban a rutin körülmények között folyó megfigyeléses, valamint az egyénreszabott kezelések RCT vizsgálataiban értékelhetjük (Mathie 2014-es tanulmányáról magyarul ezen az oldalon).

Forrás

• [1] ECH Experimental http://homeopathyeurope.org/experimental-studies/
• [2] Mathie RT, Lloyd SM, Legg LA, Clausen J, Moss S, Davidson JRT, Ford I (2014). Randomised placebo-controlled trials of individualised homeopathic treatment: systematic review and meta-analysis. Systematic Reviews 3:142