SNI autizmus kezelése homeopátiával: placebó, átverés, szélhámosság?

Amikor „alvásbaleseti” sérülés miatt néhány hétig nem lehetett mozgásos kezelésben részesíteni az SNI autisztikus gyerekemet, elmentünk egy naiv és materialista tudománytalan „placebó” szakemberhez… Ezzel igazán nincs sok vesztenivalónk! Egyedül a tüneteket veszíthetjük el!

Kulcscsont törés - nem lehet mozgatni, tornáztatni! (saját fotó)

Alázat, fölézet, mellézet – és az emberi lény pszichéje

Már azzal, hogy elmentünk, és jobban megismertem ezt a módszert és a homeopatát, a szívemről egy egész Himalája esett le. Végre egy hely, ahol nem kell tartani semmitől, ahol nem néznek hülyének, ahol nem nevetnek ki semmiért, ahol nem felsőbbrendűséggel közelítenek meg! Ahol igazán emberszámba vesznek és partnerként kezelnek! Ahol minden infót meghallgatnak, ahol mindenről lehet beszélni, mert minden apró információ fontos lehet a kezeléshez. Huh.

A homeopata, bár nem gyerekekre van szakosodva, fel van készülve az ő fogadásukra is barátságos játszósarokkal. Emellett emberileg is igazán jól kezeli a kis vadócot. Az első alkalommal itt is elkezdődik a randalírozás… amit szelíd, de nagyon határozott terelgetéssel elsimít! Én pedig, amikor már reflexből ugrok, hogy megvédjem a helyet a töréstől-zúzástól-szétdobálástól-szétszedéstől-összekarcolástól, és a delikvenst az összeforrásban levő kulcscsontja elmozdulásától, le vagyok ültetve: „Anyuka, maradjon veszteg, majd én!”. Mert ugye eközben is figyeli a gyerek viselkedését, ez információhordozó a számára… Hű de furcsa ez nekem!

Homeopata vagy homeopátiás szerek? Melyik hogyan (nem) hat?

A homeopátia makacs nyakas materialista ( = hozzá nem értő?) szkeptikus ócsárlóinak van két érvük, hogy csak azért lehettek, lehetnek eredményesek Samuel Hahnemann és tanítványai, és csak azért lehet hatékony olykor eme „placebó” gyógymód, mert:

• Nem a homeopátiás szerek és nem a homeopata hatnak, hanem az, hogy nem fertőzik és nem gyengítik tovább a beteg embereket véreztetéssel és mérgekkel (korunkban vegyi anyagokkal, szúrásokkal, vágásokkal), ezáltal a természetes beépített önhelyreállító folyamatok és a beteg hite (placebó hatás) működhetnek… Nocsak, nocsak, a tradicionális és a materialista tudományos kezelések ártalmasak volnának az egészségre? Mégiscsak képes az ember szervezete saját magát regenerálni? És a placebó hit fontos? Hogy mik vannak!

• A homeopata viselkedése folytán, hogy ő sok időt tölt a beteggel és alaposan kikérdezi, csökken a stressz. Emiatt az egyfajta pszichoterápia miatt a beteg jobban érzi magát, ami előnyös élettani változásokat eredményezhet, beindíthatja az önhelyreállító mechanizmusok működését, a kis cukorgolyók nélkül is. Hát, ha ez a típusú betegkezelés ilyen eredményes lehet, akkor költői kérdés: miért nem tanítják meg minden orvosnak, miért nem eszerint működik a rendszer?

És akkor vajon tényleg veszélyeztetem a gyerekemet, ha ilyet (is) igénybe veszek, ahogy egyes vészmadarak állítják? Haha. Mese habbal.

SNI autizmus kezelése homeopátiával – a technikai hogyanok

A méhméregből készült homeoszer nemcsak csípés esetén lehet hasznos... (freeimages / bee-1199382)

Elmondom a homeopatának, miért vagyunk itt – de ugye látja is. Csak néhány tünet a már ismerteken kívül: irreálisan sok ivás, éjjeli izzadás és fogcsikorgatás, sikítozás, fej falbaverése...

A homeopata kérdezi, hogy ragaszkodok-e Tinus Smits kezelési módszeréhez, merthogy nem biztos, hogy az a legcélszerűbb, van másmilyen is.

Jaj, dehogy ragaszkodok! Nekem teljesen mindegy, hogyan kezelünk, csak ne ártsunk senkinek, és javuljon a gyerek!

Ennek kapcsán a kis vadóc megkapja a maga monoszer golyócskáit, 6-7 fajtát. Ezek közül minden nap másikat kell adni, heti ciklusban ismételve.

Olyan „fő”, alkati szert kap, amit Tinus Smits a könyvében emlékeim szerint nem is említett! Hát ezért kell szakképzett és tapasztalt homeopatához menni, és ott részletes esetfelvételt csinálni, mert például én magamtól nem szívtam volna ki a kisujjamból, hogy erre lesz szüksége… Ez minden gyereknél más lehet.

A golyócskákat szájon át kell bevenni. Az sem baj, ha elrágja őket, a lényeg, hogy érjenek hozzá a nyálkahártyához. Előtte-utána evés-ivás-szájhasználat szünetet kell tartani.

30-as potenciákkal indulunk, ezt a szintet tisztítjuk először, és fokozatosan fogjuk emelni a potenciákat a nagyobbak (azaz az egyre nagyobb hígított-rázott semmit tartalmazók) felé.

Körülbelül 2 havonta kell visszajönni, hogy a változásokhoz igazítsuk a kezelést.

Meglepő, naiv és materialista tudománytalan változások az első 4 hónap közben

Néhány példa. Ezeket a jegyzetemből olvasom ki, fel szoktam írni őket. Jegyzet nélkül nem emlékeznék rájuk, hiszen rengeteg a változás, és ezek már több, mint 1 éve történtek:

• Egyes szerek beadása után hamarosan furcsa, szúrós szagú hasmenések jönnek (vajon mi lehet bennük?).
• Érzékennyé válik a zajokra, az éneklő embereket leinti (változott a hallása?)
• Nagy tereknél, sok idegen embernél félénk lesz (nahát, pedig eddig a nagy randalírozás közben meg se kottyant neki az ilyen...)
• Mélyen alszik.
• Elkezd különféle hangokat mondani, felveszi a kaputelefont és beleszól.
• Amikor égen-földön nem találom a kulcsomat, és magamban hangosan tanakodva keresem, bemegy a szobába és kihozza. Vajon honnan tudta, hogy ott volt? És mi indította rá, hogy segítsen nekem? Hiszen eddig még azokat a feladatokat sem csinálta meg, amiket kérni próbáltam tőle!
• Miután már összeforrt a csontja és megengedhető neki, folyamatos bukfencet lesz képes csinálni, noha eddig ez semmilyen elmagyarázás mellett nem sikerült neki a mozgásos kezelésben.
• A balesetet követően 3 hónap múlva, a kulcscsont összeforrása után újrakezdtük a mozgatásos kezelést. Ebben fontos, hogy folyamatos szemkontaktus legyen a gyerek és a mozgató között… és dobok egy hátast, hogy mennyivel jobb lett a gyerek szemkontaktusa a torna abbahagyásának idejéhez képest! Mégpedig mozgásos kezelés nélkül, csupán a homeogolyók és a mellette adott tápanyagok által? Hát ez kész téboly!
• Az időszak végére lépésről lépésre, nagyjából kialakul a nappali szobatisztaság.
• Stb. Természetesen ez mind naiv és materialista tudománytalan "véletlen egybeesés".

Meglepetés a nevelési tanácsadónál

Körülbelül a 4. hónap végén kapok egy telefont, hogy csonttörés miatt felszabadult egy időpont a nevelési tanácsadóban, és tudunk-e menni 2 nap múlva vizsgálatra. Ezt még az új óvodába való beiratkozáskor kérték nekünk (merthogy a rendes, ingyenes oviba járás reményét azért nem adjuk fel).
Szegény csonttörött gyerek. Tudunk menni. Elmegyünk.

A vizsgálat alatt leesik az állam. A korábban megvizsgálhatatlan gyerekem az egész egy órás procedúrát együttműködve végigcsinálja! Az eredmény folytán is dobok egy nem kis hátast (a képre rákattintva nagyobb ablakban megnyílik):

Körülbelül 4 hónapnyi homeopátiás alapú kezelés után ilyen lett

"... kétszemélyes helyzetben foglalkoztatható, megfelelő motiváció és dicséret mellett feladathelyzetben megtartható, figyelme leköthető, irányítható, monotónia tűrése megfelelő szintű. Kognitív képességei jók, intelligencia struktúrája azonban a tanulási nehézség kialakulásának veszélyét jelzi (BTMN). Beszédmegértése közel életkori szintű, aktív szókincse azonban rendkívül szűk, mindössze pár szó, ezért a logopédiai fejlesztés megkezdése rendkívül indokolt, lehetőség szerint minél korábban, egyéni keretek között."

Összehasonlításképpen: az indulási szakvélemény (a képre rákattintva nagyobb ablakban megnyílik):

Ilyen volt

"A vizsgálat során ...-t bájos, de viselkedésében, kommunikációjában, kapcsolataiban sajátosságokat mutató kisfiúnak ismertük meg. Figyelme nagyon szórt, koncentrációs kapacitása gyenge. Feladat- és szabálytudata kialakulatlan. A viselkedésében, tevékenységében az autizmus spektrumzavar tüneteit véljük felfedezni. Pszichomotoros fejlettségének képességprofilja mozaikos, szórt képet mutat. [...] Szociális-érzelmi fejlettsége sajátos, nem értékelhető jelen vizsgálatunk alapján életkorra vetítve. [...] A kisfiú a bemutatást követően alig vett részt a nagymozgást vizsgáló játékos helyzetekben, ..."

Vajon lehet-e ilyen változás pusztán amiatt, hogy egy másik ember, máshol vizsgálta meg a gyereket? Vagy esetleg azért, mert azóta eltelt 9 hónap? Költői kérdés volt, amibe mindenfélét bele lehet magyarázni vélelmezéssel, a tudományos jósgömbből kiolvasva, távdiagnózissal, részletes és alapos vizsgálatok nélkül. Anélkül, hogy valaki a nap 24 órájában végignézte volna 4 hónapig, hogy mit csináltunk itthon a gyerekkel... :-)

Vajon mi lesz ebből az állami ovis indulásra?